Forgócsont
Forgócsont 1Móz 32,26 említi Jákób csípőjének a forgócsontját, amikor a Jabbók-gázlónál valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. Amikor látta, hogy nem bír vele, azzal tette harcképtelenné, hogy megütötte a csípője forgócsontját, ami ennek következtében kificamodott. Hóseás próféta leírása szerint Jákób Istennel, ill. egy angyallal küzdött (Hós 12,4-5). Némely magyarázók szerint Jákób álmában birkózott, tusakodott valakivel, aki Istent képviselte, s akitől áldást, bocsánatot akart kikényszeríteni. Vergődése olyan súlyos volt, hogy bár álomban történt, a csípője is kificamodott belé.
Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, ami azt teszi: láttam Istent. E naptól fogva sántított a csípőjére. Végül erre az eseményre vezeti viszsza a szentíró Izráel fiainak azt a szokását, hogy mindmáig nem eszik az állatok csípő forgócsontján lévő inat (1Móz 32,23-33). (Ld. még JÁKÓB).
