Főz
Főz Már a nomád korról szóló elbeszélésekben is olvasunk főzésről. Férfiak és nők egyaránt végezték ezt a munkát. Babból, lencséből régóta készítettek főzeléket (1Móz 25,29-34). Az állat levágása és elkészítése a férfiak dolga volt, a búza és az árpa megőrlése, megdagasztása és elkészítése pedig a nők dolga (1Móz 18,1-8). Szakácsként is szolgálhattak mind nők, mind férfiak (1Sám 8,13; 9,23k). A lepényalakúra sütött kenyeret úgy ízesítették, hogy olajba vagy savanyú lébe mártogatták. Hasonlóképpen jártak el aratás idején a pörkölt gabonával is (Ruth 2,14). A mannát »kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle« (4Móz 11,8). A búzából és az árpából kását is tudtak készíteni; ezt sóval, olajjal vagy mézzel ízesítették.
A sáskát már Asszíriában is csemegének tartották, botra tűzve árulták. A hajnali hidegben megdermedt sáskákat könnyen meg lehet fogni. Fejüket, szárnyukat és lábukat kitépték; így a belük is kijött. Sós lében megfőzték vagy pörkölés után megőrölték és kalácsalakúra sütve fogyasztották. Palesztinában a húsevés nem volt gyakori. Természetesen a királyi udvarban naponként került hús az asztalra, még vadpecsenye és szárnyas is (1Kir 5,3). De a szegény ember csak áldozat bemutatása, kedves vendég érkezése vagy családi ünnep alkalmával evett húst, főleg juhot vagy kecskét. Borjú csak a gazdagoknak jutott (Ám 6,4). A tárolás nehézsége miatt az egész állatot egyszerre kellett megenni, így pl. a páskabárányt is (2Móz 12,10). A hús elkészítési módja sütés és főzés egyaránt lehetett (Bír 6,19; 1Sám 2,12-17). Átvitt értelemben van szó főzésről Péld 27,22; Ez 24,3-14; Mik 3,2k-ban.
KD
