Gád
Gád A h. gád szó jelentése: »szerencse« (1Móz 30,11).
1. Jákóbnak és Lea szolgálójának, Zilpának a fia, Ásér testvérbátyja (1Móz 30,9kk), Jákób fiai között a hetedik. Jákób Egyiptomba költözésekor már neki is hét fia volt (1Móz 46,16). Jákób áldása kiváló harcosként jellemzi (1Móz 49,19).
2. Izráelita törzs, amely Jákób Gád nevű fiáról kapta nevét. A Jordántól K-re (Jabbók és Arnón között) feküdt az a terület, amelyet Rúbennel és Manassé fél törzsével kapott településhelyül (4Móz 32,33kk), miközben elkötelezték magukat arra, hogy a többi törzsnek fegyveres segítséget nyújtanak Kánaán földje meghódításához (4Móz 32,16kk). A terület elfoglalása után Józsué hazabocsátotta a Jordánon túli törzseket (Józs 22,1kk). A 4Móz 1,24k népszámlálási adatai szerint Gád törzsének 45 650 katonai szolgálatra alkalmas tagja volt, a második népszámlálás során már csak 40 500 (4Móz 26,18).
A törzs történelme folyamán gyakran került háborús konfliktusba, ami azzal magyarázható, hogy határvidéket kapott lakóhelyül (vö. 1Kir 22,29; 2Kir 8,28; 10,32; 1Krón 5,10kk; Jer 49,1). Ezékiel jövendölésében utolsó törzsként az ígéret földjén D-en kap örökséget (48,27kk). Ott van a 144 000 között a Gád törzséből való 120 000 »pecséttel megjelölt« is (Jel 7,5).
3. Dávid prófétája és tanácsadója (1Sám 22,5). Ő jelentette meg az Úr büntetését a népszámlálás miatt (2Sám 24,11kk; 1Krón 21,9kk), ugyancsak ő közölte az Úr angyalának üzenetét az Úr oltára megépítésére vonatkozóan, amelynek helyén épült később Salamon temploma (1Krón 21,18kk; 2Krón 3,1). Részt vett a kultusz megszervezésében (2Krón 29,25), s szerzője egy Dávid-krónikának (1Krón 29,29).
4. Idegen eredetű, sémi szerencseisten, akit az Ézs 65,11 együtt említ Meni sorsistennővel. Neve előfordul helység- és személynevekben (vö. Józs 11,17; 15,37; 4Móz 13,10kk; Ezsd 2,12; Neh 7,17).
DI
