Góél
Góél A h. szó jelentése: »megváltó«.
A zsidó család tagjai segítséggel és védelemmel tartoztak egymásnak. Így alakult ki Izráelben a góél intézménye, amely sajátosan különbözött a hasonló arab intézményektől. A góél az, aki megvált, megvéd, aki a csoportnak és az egyénnek az érdekeit védi. Csak bizonyos esetekben gyakorolja tisztét: pl. ha egy izraelitának tartozása fejében rabszolgának kell eladnia magát, akkor a legközelebbi hozzátartozója, a góél vásárolja őt vissza (3Móz 25,47k). Ha apai örökségét kell elárvereznie, a góél joga, hogy azt elsőként megvásárolja. Ezzel óvja a család tulajdonát (3Móz 25,25; Jer 32,6). A góél intézménye Ruth történetéből is ismerős (Ruth 2-4). Itt a szántóföld megvétele a LEVIRÁTUSsal is egybekapcsolódott. Az első góél lemondása nyomán végül Bóáz szerezte meg a családi tulajdont és vette feleségül Ruthot is. A góél jogát tehát a rokonsági fokra tekintettel gyakorolták (3Móz 25,49k), aki viszont szabadon lemondhatott jogáról és kötelességéről. Ez utóbbit fejezte ki a lábbelik levétele (Ruth 4,7k). Az apai örökség visszavásárlása, akárcsak a levirátus betöltése elsőrenden a nemzetségre tartozott, később korlátozódott csak a sógorra. A góél egyik szigorú kötelessége volt a vérbosszú. De a góél fogalma a vallásos szóhasználatban is előfordul. Így Isten népének és az elnyomottaknak a góélja (Jób 19,25; Zsolt 19,15; 78,35; Jer 50,34; Ézs 41,14; 43,14). (Ld. még MEGVÁLTÁS, MEGVÁLTÓ)
