Gyáva
Gyáva A félelem rabsága, a gyávaság, a bűn következménye az ember életében (1Móz 3,10). Az Isten iránti bizalmatlanságot teszi szüntelenvalóvá és sokféleképpen megnyilvánulóvá. Néhány jellegzetes és tanulságos gyávaságmegnyilvánulás: a) Nem lett végzetessé Mózes gyávasága, ami miatt próbál kibújni Isten őt elhívó és megbízó akaratának érvénye alól (2Móz 3-4). b) Súlyos következménnyel járt az a gyávaság, ami Izráelt eltöltötte az ígéret földje határán a kémek nem egyértelműen kedvező híradása nyomán (4Móz 13-14). A negyvenesztendei pusztai bolyongásnak, egy generáció pusztulásának okozójává lett a bizalmatlanság Isten iránt. c) A gyávaságot is akarata véghezvitele eszközévé tudja tenni az Úr. Gedeon serege úgy lesz a győzelem kivívására alkalmassá, hogy felszólításra a gyávák kiválnak belőle (Bír 7,1-3). d) A hősködő Pétert kétszer is halálos veszedelembe vitte Urával szembeni bizalmatlansága, gyávasága: amikor a viharos tengeren az erős szélre figyelt (Mt 14,30) és amikor még a főpap palotájának udvarán is az emberi hatalmat vélte diadalmasnak Mestere hatalma fölött (Mt 26,69-75; Mk 14,6-72; Lk 22,56-62; 18,28-29).
Az egész Szentíráson végigvonul a gyávaság kárhoztatása és az Isten és a Krisztus iránti bizalomra, a bátorságra való biztatás (5Móz 20,3; Józs 1,6; Zsolt 22,5-6; 27,14; 32,10; 34,23; 46,2-4; Jer 51,46; Ézs 40,30-31; Róm 8,31kk). A gyáváknak kilátásba helyezett sors megismerése (Jel 21,8) segítsen a hit bátorságával élni.
KI
