Gyökér
Gyökér A növénynek a talajban levő, onnan nedvességet felszívó és abba megkapaszkodó része. A B legtöbbször hasonlatként használja, az embernek Istenben elrejtettségét, a Tőle vett erőket ábrázolandó. Előfordul átvitt értelemben, mint valaminek az eredete, oka, láthatatlan kezdete (h. sörós, g. riza). Izráel Istentől ültetett fa, élete Istenben gyökerezik (Zsolt 80,15). A hívő egyén életének forrása és biztonsága, azaz gyökere Isten (Zsolt 1,1-3; Kol 2,7). Az ÓSZ beszél egy család vagy dinasztia, a nép gyökereiről (5Móz 29,18; Ézs 14,29; Ez 31,7). A Messiás Isai (Jesse) gyökere és ága lesz (Ézs 11,10; Róm 15,12; Jel 5,5; 22,16), bár Isten szenvedő szolgájaként a száraz földben hajt ki (Ézs 53,2). A fák gyökerére vetett fejsze = az emberek fölött lebegő ítélet (Mt 3,10; Lk 3,9; Mk 11,20). Az ige a jó hallgatóban gyökeret ver (Mt 13,6; Mk 4,6), ha nem, akkor kiszárad (Mk 4,17; Mt 13,21; Lk 8,13). A hívővé lett pogányokat Izráel mint gyökér táplálja (Róm 11,16-18). Vigyázni kell a keserűség (Zsid 12,5) és a »minden rossz« gyökerére: a pénz szerelmére (1Tim 6,10).
