Gyülekezet
Gyülekezet a) A gyülekezet fogalma az ÓSZ-ben
A kifejezés ÓSZ-i értelemben alapvetően az Izráel népéhez tartozó emberek vallási-kultikus jellegű közösségét, együttlétét jelenti. A káhál szó elsősorban ezt fejezi ki, és elhatárolható a politikai-társadalmi értelemben vett közösséget kifejező cédáh jelentéstartalmától. A dolog természetéből adódóan azonban - mivel a kétféle közösség tagjai azonos személyek - terminológiai átfedések előfordulnak (2Móz 16,3; 4Móz 14,5; 16,3; 1Kir 12,3; Ezsd 2,64). A gyülekezet tagjainak eredendően a férfiak számítanak (Józs 8,35), a fogság után azonban a nőket és a gyermekeket is a gyülekezet tagjaiként említi néhány textus (Ezsd 10,1; Neh 8,2). Nem tartozhatnak a gyülekezethez a heréltek, a kevert vérűek, az ammóniak és a móábiak (5Móz 23,2 vö. Neh 13,1; JSir 1,10). A megtisztulni nem akaró tisztátalant ki kell irtani a gyülekezetből (4Móz 19,20 vö. 4Móz 16,3). Az áldozati törvény a gyülekezetben tartózkodó jövevényekre nézve is érvényes (4Móz 15,14kk). A gyülekezet egybehívására meghatározott kürtjel szolgál (4Móz 10,7k).
Gyülekezetként van együtt Izráel, vagy annak egy része a TÖRVÉNY elnyerésekor, ill. annak ismételt deklarálása alkalmából (5Móz 5,22; 9,10; 10,4; Józs 8,35; Neh 8,2). Gyülekezetként ünnepli Izráel a PÁSKÁt (2Móz 12,6; 2Krón 30,13), gyülekezeti aktus az ÁLDOZAT (3Móz 4,13k; 16,17; 16,33; 4Móz 17,12) és gyülekezetként veszi Izráel az ÁLDÁSt (1Kir 8,14), a gyülekezet Isten magasztalásának helye (Zsolt 22,23kk; 35,18; 89,6; 149,1). Szerepel a gyülekezet fogalma a prófétai ítéletben (Mik 2,5) és ígéretben is (Jer 31,8). Előfordul a kifejezés negatív színezettel is (1Móz 49,5k; Péld 21,16).
b) A gyülekezet fogalma az ÚSZ-ben
A g. ekklészia szó a profán nyelvhasználatban a szavazásra jogosult polgárok gyűlését jelenti (ApCsel 19,32; 19,39k), a LXX-ben a káhál fordítása. Az ÚSZ-ben kettős jelentést hordoz: jelenti a KRISZTUSban hívők összességét (vö. EGYHÁZ), ill. a hívők egy bizonyos helyen szerveződő közösségét, a helyi gyülekezetet. Az első gyülekezet PÜNKÖSDkor jött létre az APOSTOLOK, mindenekelőtt PÉTER prédikálása nyomán, mintegy háromezer megkeresztelkedett emberből. Létrejöttük körülményeit és életfolytatásukat részletezi az ApCsel 2,37kk. Lényeges mozzanat, hogy bár tartottak külön összejöveteleket is, eleinte alapvetően nem különültek el a zsidó közösségtől, hanem annak keretein belül és a TEMPLOMhoz kötődve éltek (ApCsel 2,46).
A további eseményeket, a Jeruzsálemen kívüli gyülekezetek létrejöttének körülményeit, ugyancsak az ApCsel írja le részletesen. ISTVÁN megkövezése után üldözni kezdik a jeruzsálemi keresztyéneket (ApCsel 8,1kk), akik az apostolok kivételével szétszóródnak. Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig eljutva DIASZPÓRÁban élő zsidók között terjesztik az ev-ot, de csakhamar a pogányok között is megindul a misszió (ApCsel 11,19kk). A jeruzsálemiek által kiküldött BARNABÁShoz csakhamar csatlakozik az időközben megtért Pál, aki három MISSZIÓI UTat tesz, amelyeknek nyomán gyülekezetek sora alakul a Római Birodalom területén. Az első missziói út után Jeruzsálemben gyűlik össze az APOSTOLI ZSINAT, annak a vitás kérdésnek az eldöntésére, hogy a pogányokból lett keresztyéneket körül kell-e metélni? A zsinat határozata szerint ezt nem kell gyakorolni, csak néhány alapszabályt ajánlanak a pogánykeresztyének figyelmébe (ApCsel 15,1kk; vö. Gal 2,1kk). Mindezzel párhuzamosan a többi apostol, ill. az EVANGÉLISTÁK missziója nyomán is tovább gyarapszik a zsidó- és pogánykeresztyén gyülekezetek száma (ApCsel 9,31kk; 11,19kk; 8,4kk; vö. 1Thessz 2,14).
A gyorsan gyarapodó jeruzsálemi gyülekezetről (ősgyülekezet) az ApCsel ideális képet rajzol (ApCsel 4,4). E gyülekezet életét a belső egység, a vagyonközösség, a naponkénti, istentiszteleti jellegű együttlét határozta meg (ApCsel 2,42kk; 4,32kk; vö. 5,1kk). A gyülekezet körében - az apostolok által - csodák történnek (ApCsel 3,1kk; 5,12kk). Az irányítás minden vonatkozásban az apostolok kezében van, csak a későbbiekben, a számbeli gyarapodás teszi szükségessé a DIAKÓNUSOK választását (ApCsel 6,1kk). Ugyanitt értesülünk ÖZVEGYasszonyok szolgálatáról is. A jeruzsálemi gyülekezet kiemelkedő jelentősége a továbbiakban is felismerhető, bár ezt az ÚSZ kifejezetten sehol sem deklarálja (ApCsel 11,1kk; 15,22kk; 21,17; Róm 15,25kk). Pál a pogánykeresztyén gyülekezetben gyűjtést szervez a jeruzsálemiek megsegítésére (Gal 2,10; vö. ADAKOZÁS). Az ősgyülekezet vezetője az Úr testvére JAKAB lesz, aki a VÉNEKkel együtt irányítja annak életét. A gyülekezet életére egyre inkább a törvényeskedő, judaizáló gyakorlat jellemző (ApCsel 21,17kk). B-n kívüli források tudósítanak Jakab zsidók általi megkövezéséről Kr. u. 62-ben (Josephus Flavius A zsidók története c. műve 20.9.1). A jeruzsálemi gyülekezet léte a zsidó háború befejeződésével, a város pusztulásával ér véget Kr. u. 70-ben.
Páli gyülekezetnek tekintjük azokat, amelyeket missziói útjai során ő maga, vagy amelyeket tanítványai alapítottak és gondoztak. E pogánykeresztyén gyülekezetek életéről elsőrenden a CORPUS PAULINUM irataiból vannak ismereteink. Az e levelekben tükröződő gyülekezetkép korántsem ideális. A gyülekezetek életét nemcsak külső veszélyek fenyegetik, hanem mind tanbeli, mind életfolytatásbeli, mind szervezeti problémák okoznak belső konfliktusokat. Éppen ezek indikálják a legtöbb esetben a levelek megírását. Különösen sokat tudunk meg a gyülekezet életfolytatásának páli igényeiről az 1Kor-ból. Pál a gyülekezetet KRISZTUS TESTÉnek tekinti, amelynek életét a kegyelmi ajándékok határozzák meg (1Kor 12,12kk). Ennek megfelelően kell hogy elkülönüljenek a különböző gyülekezeti funkciók, amelyek közül is külön kiemeli a PRÓFÉTÁK, APOSTOLOK, TANÍTÓK funkcióját (1Kor 13,2.8). A gyülekezet életének központi eseménye az istentiszteleti összejövetel. Vitatott kérdés, hogy milyen viszonyban állt egymással a csak verbális elemeket tartalmazó, és az úrvacsorai istentisztelet. Kétségtelen azonban, hogy mindkettőt rendszeresen gyakorolták. Pál élesen elítéli az úrvacsorai gyakorlattal kapcsolatos, szociális rendezetlenségre utaló jelenségeket (1Kor 11,17kk) és a verbális istentisztelettel kapcsolatos rendetlenséget. Ez utóbbival függ össze a nyelveken szólás elleni éles vitája (1Kor 14,26-33), valamint az asszonyok nyilvános tanításának tilalma (1Kor 14,34kk). A szó valódi értelmében vett HIERARCHIA az ÚSZ-i korban nem alakult ki, de a gyülekezetek belső rendje, és a szolgálati ágazatok bővülése, valamint aszámbeli gyarapodás megkívánta, hogy a gyülekezeteken belül az egyes feladatok elvégzésére speciális tisztségek jöjjenek létre (vö. HIVATAL). Ezekről a PÁSZTORI LEVELEK adnak tájékoztatást (ld. PÜSPÖK, DIAKÓNUS, PRESBITER, ÖZVEGY).
A KATOLIKUS LEVELEK, és a JÁNOS LEVELEI elsősorban a rendszerint nem pontosan meghatározható címzett gyülekezetek tanbeli helyzetéről, az őket fenyegető tévtanításokról nyújtanak felvilágosítást.
SzCs
