Gyűlölet
Gyűlölet Ellenséges érzés; olyan indulattá fokozódhat, mely kész annak fizikai megsemmisítésére is, aki ellen irányul (1Jn 3,15). A B-ban legtöbbször személyeknek egymáshoz való viszonyát jelzi. A szeretet ellentéte (Péld 10,12).
A fogalom önmagában se nem jó, se nem rossz (Préd 3,8). Annak motívuma és tárgya határozza meg minőségét. Eszerint van negatív és pozitív töltetű gyűlölet.
1. Az emberek és népek közötti ellenségeskedés szítója és kirobbantója (1Sám 13,4). Az ellenséget többször így jelöli a B: »gyűlölőim'' (3Móz 26,17; 4Móz 10,35; 2Sám 22,18; Zsolt 106,41 stb.). A testvérgyűlölet kezdettől fogva megterhelte az emberiség, benne a választott nép életét (1Móz 4,3kk; 27,41kk; 37,4kk stb). Van, amikor okát se lehet találni a gyűlöletnek (Zsolt 69,5). A gonoszok gyűlölik a jót (Mik 3,2), a békességet (Zsolt 120,6), az ismeretet (Péld 1,22), a világosságot (Jn 3,20), a dorgálást (Péld 15,10; vö. 13,24).
A férfi és nő kapcsolata is megromolhat, és gyűlölet foglalja el a szeretet helyét (5Móz 22,16; 24,3; Bír 15,2; 2Sám 13,15; Ézs 60,15 stb.). A nők - feleségek - mint vetélytársak meggyűlölhetik egymást (1Móz 16,4kk).
Gyakran olvasunk olyanokról, akik az Urat gyűlölik (2Krón 19,2; Zsolt 81,16; 83,3; 129,5; Róm 1,30). Az ilyenek elnyerik büntetésüket (2Móz 20,5; 5Móz 7,10; Zsolt 34,22 stb.). Az ÚSZ arról beszél, hogy a világ gyűlöli Jézust és aki küldte őt (Jn 7,7; 15,18kk stb.), ezért gyűlöli az övéit is (Mt 10,22; 24,9; Jn 15,19; 17,14; 1Jn 3,13). Ez annak bizonyítéka, hogy Jézushoz tartoznak, ezért öröm nevéért gyűlöletet szenvedni (Lk 6,22 vö. Mt 5,11k). Így gyűlölték a prófétákat is (1Kir 22,8; 18,17 stb.).
Isten törvénye tiltja a másik ember gyűlölését (3Móz 19,17; 5Móz 19,11k), és súlyosan megbünteti ezért (4Móz 35,20). Még akkor sem megengedett a gyűlölet, ha ok lenne rá. Minden ellenséges indulatra a szeretet legyen a válasz (Lk 6,27). A Krisztustól nyert világossággal és új élettel nem járhat együtt a gyűlölet (1Jn 2,11; 4,20).
2. A gyűlöletnek lehet pozitív tartalma is, ha a rossz, a gonosz ellen irányul. Isten gyűlöli a gonoszt, a hamisságot, az akarata ellen irányuló dolgokat: a bálványimádást (5Móz 12,31; 16,22), a hamis ünneplést (Ézs 1,14; Ám 5,21k; Zsolt 119,113), a rablást (Ézs 61,8), a hamis esküt (Zak 8,17), és az ezekhez hasonlókat (Péld 6,16kk). De személyeket is gyűlöl: Ézsaut (Mal 1,3; Róm 9,13); engedetlenné lett népét (Jer 12,8; Hós 9,15), a gonosztevőket (Zsolt 5,6), az erőszakost (Zsolt 11,5).
Mivel az Úr gyűlöli a gonoszt, az övéit is felhívja annak gyűlöletére (Zsolt 97,10; 139,21; Ám 5,15; Jel 2,6). Az istenfélelem együtt jár a gonosz gyűlölésével (Péld 8,13). Nem lehet a jót is, a rosszat is szolgálni (Mt 6,24; vö. Jel 3,15k). Az igazak gyűlölik a gonoszok társaságát (Zsolt 26,5), a széthúzókat (Zsolt 101,3), a bálványimádókat (Zsolt 31,7).
Ha tudja is az ember a jót, nincs ereje annak megtételére (Róm 7,15). Ezért kíván Jézus radikális szakítást mindazzal, ami elszakíthat tőle vagy megakadályozhat az ő követésében. Ezért tanít Jézus a legközvetlenebb hozzátartozók meggyűlöléséről (Lk 14,26). Az örök élet megnyerésének is feltétele az ember saját élete meggyűlölése (Jn 12,25; vö. Mt 16,25).
BGy
