Habiru
Habiru A habiru (hapiru, apiru) szó eredete homályos, tartalma összetett. Az etimológia nem nyújt semmi felvilágosítást, a különböző jelentései nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.
Valószínű, hogy a habiru név eredetileg egy népcsoportra vonatkozott. Először a 3. Úr-i dinasztia korából származó szövegekben bukkan fel (Kr. e. 2000). Kis-Ázsiában már Kr. e. 19. szd.-ban előfordulnak hadifogolyként. Kr. e. 18. szd.-ban Larsza királyainak, Varad-Szinnek és Rim-Szinnek a zsoldosai. HAMMURABInak is voltak habiruk a szolgálatában. A MARI SZÖVEGEK szerint ugyanabban az időben ellenséges hordaként fenyegették a városokat. Az AMARNA-LEVELEK és 1. Szeti besani kis sztéléje szerint Kr. e. 14. szd.-ban a habiruk Szíria és Palesztina számára állandó veszedelmet jelentettek, részint betöréseikkel, részint a városállamok fejedelmeinek nyújtott segítségükkel. Hasonló lehetett a helyzet Kr. e. 15. szd.-ban is, mert II. Amenofisz egy palesztinai portyáról 3600 habiru foglyot vitt magával. Egy II. Ramszesz idejéből fennmaradt papirusz is utal a habirukra. A habiruk az izraeli honfoglalást megelőző időkben, SIKEM térségében, Közép-Palesztina tekintélyes térségét hatalmukba kerítették.
Az a jelenség, hogy a habiru névvel igen nagy területeken találkozunk, s nagyon különböző tartalommal, arra mutat, hogy hamarosan gyűjtőfogalom, gyűjtőnév lett. Az életmód hasonlósága alapján más népcsoportokra, sőt bizonyos társadalmi rétegre is alkalmazták a népi hovatartozásuktól függetlenül. Habiruk a zsoldosok, akik pénzért készek bárkit szolgálni; a társadalom hajótörötteiből összeverődött csoportok; a rabszolgák, a szökött rabszolgák, a sorsukkal elégedetlenkedők.
Kikerülhetetlen a habiruk és az izráeliek közötti kapcsolat kérdése. Többnyire elfogadottnak tekinthető az a nézet, hogy az izráeliek nem azonosak a habirukkal, de valamiféle kapcsolat van közöttük. Izráel ősei Mezopotámiából származnak, ahol a habiruk először felbukkantak. Az egyiptomi szolgaság idején, kényszerűségből is, keveredhettek habirukkal. A kivonuláskor sok keverék és gyülevész nép is ment velük (2Móz 12,38; 4Móz 11,4). Valószínű, hogy a pusztai vándorlás során is csatlakoztak hozzájuk kisebb-nagyobb csoportok. A már említett Sikem nem szerepel az elfoglalt városok listáján. A honfoglalás idejéből a pusztításnak semmi jele sem került elő. De biztos, hogy Izráel birtokolta, mert fontos törzsi székhely volt. Valószínű, hogy a régi hódítók szövetségre léptek az új hódítókkal, majd teljesen beolvadtak.
