Hadifogoly
Hadifogoly Izráelben eredetileg ismeretlen volt ez a fogalom, mivel a szent háborúban Isten parancsára teljesen meg kellett semmisíteni az ellenséget (Józs 6,17kk; Bír 7,25k; 1Sám 15,3). A hadiátok végrehajtásának borzalmait az 5Móz 20,10kk igyekszik enyhíteni. A hadifoglyot (h. söbi, g. aikhmálótosz) mind az ÓSZ, mind pedig az ÚSZ igen szánalomra méltó embernek tekinti, aki kiváltképp rá van utalva Isten szabadító tettére (vö. Zsolt 79,11; Lk 21,24; Jel 13,10).
Mivel az ókori hadviselési szokások nem ismerték a katonák és a polgári lakosság közötti különbségtételt, ezért mindazt, ami a meghódított területen található volt, hadi zsákmánynak tekintették. Nemcsak a vagyontárgyakat, háziállatokat, hanem a gyermekeket és asszonyokat, sőt az »istenségeket«, a bálványszobrokat is fogságba vitték.
A babilóniai fogság nemzeti katasztrófája nyomán az aikhmalószia Szión (»Sion foglyai«) mély teológiai értelmű fogalommá lett (Zsolt 126,1).
Pál a hadifogság fogalmát átvitt értelemben az ember belső erkölcsi harcával kapcsolatban használja (Róm 7,6.23).
