Halászat
Halászat A hal napi eledele volt az ókori embernek, ezért a halászat széles körben elterjedt foglalkozás volt. A B-i történetek is megerősítik, hogy a hal napi táplálék volt (Mt 7,10; 14,17; 15,36; Lk 24,42). Mint széles körben elterjedt foglalkozásra találunk utalásokat (Ézs 19,8; Jer 16,16; Ez 47,10; Mt 4,18; 13,48; Mk 1,16; Lk 5,2). Nem tartozik a mindenütt űzhető foglalkozások közé, alkalmas víz kell hozzá. Izráel fiai az édes vizekben halásztak, tengeri halászattal nemigen foglalkoztak. Halászati ismereteit Izráel népe Egyiptomból hozhatta, ahol is a nép pusztai siránkozása szerint »olcsón ettek halat« és bőven (4Móz 11,5).
A halászat eszközei a háló (Mt 13,47), a horog (Ézs 19,8) és a szigony (Ám 4,2). Szívesen halásztak éjjel (Lk 5,5; Jn 21,7). A könnyebb mozgás kedvéért ruhátlanul is dolgoztak (Jn 21,7). Külön munkafolyamat volt a halak válogatása (Mt 13,48), majd a hálók kimosása (Lk 5,2). Nehémiás intézkedést hoz a szombat megszentelésére és ezzel kapcsolatban említés történik a tírusziak nyugalomnapi halárusításáról (Neh 13,15-17). Valóban népszerű népélelmezési cikk lehetett a hal, ha a júdai nemesek vétkeztek miatta.
Jézus tanítványai között is voltak halászok (Mt 4,18; Mk 1,16). Talán ezért hasonlítja a végső ítéletet Jézus egy nagy, kikerülhetetlen halászathoz is több példázat között (Mt 13,47-51). De előbb az »emberek fogására« rendelt apostoloknak kell a mentő szeretet hálójával szolgálni (Lk 5,10).
FK
