Hanukka-ünnep
Hanukka-ünnep A jeruzsálemi templom újraszentelésének ünnepe (h. hanukká = avatás, szentelés). A Kr. e. 168-ban, kiszlév hónap 25-én g. kézre került és megszentségtelenített templomot a MAKKABEUS-szabadságharc során visszafoglalták és megtisztították, benne az illatáldozati oltárt és a szent kenyerek asztalát újra felállították, a lámpatartó mécseseit meggyújtották, és az égőáldozatok újonnan épült oltárán bemutatták az első áldozatot éppen kiszlév hónap 25-én, Kr. e. 165-ben. Ezt követően - a sátoros ünnep mintájára - nyolcnapos örömünnepet tartottak különféle áldozatokkal, pálmaágas körmenetekkel és dicsőítő énekekkel. Az ünnep végén Makkabeus Júdás és testvérei elrendelték, hogy ezeket a napokat évről évre ünnepeljék meg Izráel fiai.
A hanukka-ünnepnek külön áldozati előírásai nincsenek. Legfőbb jellegzetessége a mécsesek meggyújtása úgy, hogy az első estén egyet, azután minden este eggyel többet gyújtanak meg, míg végül a nyolcágú MENORA valamennyi mécsese ég. Ezt a szertartást nemcsak a templomban, hanem házaknál is gyakorolták és gyakorolják ma is. Az egész ünnep az örvendezés, a HALLÉL-éneklés és a különféle játékok jegyében zajlik.
A lámpagyújtáshoz idővel az a legenda kapcsolódott, hogy a templom megtisztításakor Makkabeus Júdás egy eldugott kis korsóban érintetlen szent olajat talált, s ez a kevéske olaj kiszolgálta a nyolcnapos ünnepet, amely alatt fel tudták szentelni az új olajat. Ennek a legendának a régi forrásokban semmi nyoma nincs.
Az ünnep nemzeti-vallásos jellegéből érthető, hogy a messiási váradalmaktól fűtött zsidók éppen ez alkalommal kérdezték meg Jézust: csakugyan ő-e a Messiás (Jn 10,22k).
HI
