Has
Has Testrész, mely a táplálkozás, ill. az emésztés szerve. A h.-ben éppúgy, mint a magyarban több szó is használatos erre. Legtöbb esetben a beten szó ennek kifejezője, bár ez jelenti a derekat, testet, anyaméhet is. A g.-ben a koilia szó ennek megfelelője, ami az előbb említetteken túl az ember belsejét mint lelki- és érzelemvilágát is jelenti (Jn 7,38). Legtöbb esetben ezt az ÚSZ gyomor szóval fordítja.
A test külső fölépítésében a középrész, az alsó törzs jelölésére is szolgál e szó (Dán 2,32). A kígyó büntetése a bűneset után a »hasoncsúszás« (1Móz 3,14). Lehetséges, hogy emiatt tiltotta a mózesi törvény a csúszó-mászó állatok evését (3Móz 11,42). Kíméletlen és biztosra menő megölési mód a hasba szúrás (4Móz 25,8). Plasztikusan írja le ezt Bír 3,21k. Legtöbb esetben az evéssel, táplálkozással vagy az éhezéssel kapcsolatosan fordul elő (Jób 20,23; Zsolt 17,14; Péld 13,25; Jer 51,34; Ez 3,3; vö. Ézs 29,8). Az evésnek, a gazdagságnak élő könnyen elszakad Istentől (Jób 20,15).
Az ÚSZ-ben két olyan kísértéssel is küzdeniük kellett, ami a hassal, ill. evéssel volt kapcsolatos. A Róm 16,18-ban inkább a júdaista törvényeskedésről van szó (Kol 2,16.20k), a Fil 3,19-ben pedig a libertinusokról, akik a korabeli dőzsölő életmódot gátlás nélkül folytatták (vö. Tit 1,12 - falánk népség = rest hasak).
