Hasonló
Hasonló Tárgyak és személyek külső vagy belső egyezését, azonosságát kifejező jelző (h. d-m-h, dömut, g. iszosz, homoiósz).
A legtöbbször az ÓSZ azon himnikus jellegű kijelentéseiben találkozunk vele, amelyek Jahve összehasonlíthatatlan voltáról beszélnek (Zsolt 40,6; 89,7; Ézs 40,18.25; 46,5). Ugyanez a gondolat szólal meg a következő locusokban is: 2Móz 8,6; 9,14; 5Móz 33,26; 1Sám 2,2; 2Sám 7,22; 1Kir 8,23; Jer 10,6; Zsolt 86,8). Más helyeken a »ki olyan, mint Isten« költői kérdése fejezi ki Jahve összehasonlíthatatlan voltát (2Móz 15,11; Ézs 44,7; Mik 7,18; Zsolt 35,10; 71,19; 77,14; 89,9; 113,5; 1Móz 3,5).
Dán 7,13 beszél az Emberfiához hasonló lényről, aki az Isten által rendelt királyi világbíró lesz. Dán 10,16 megismétli a kifejezést, (ben 'adam) LXX: homoiószisz anthrópou; az ÚSZ-ben ezt a mennyei lényt Jézus Krisztussal, az Emberfiával azonosították (vö. Jel 1,13; 14,14).
Két ÚSZ-i hely beszél arról, hogy Jézus Krisztus Istenhez hasonló. Jn 5,17-18 értelme az, hogy Jézus Krisztus méltóságban, akaratban, lényegben hasonló Istennel. Fil 2,6-11 nem ókeresztyén krisztológiai definíció, hanem arról szól, hogy a praeexistens Fiú önként otthagyja a mennyei világot, hogy belépjen az ember, vagyis a halál világába. Példaszerű engedelmessége, alázata hozzánk, emberekhez tette hasonlóvá. A leírás a testetöltés himnikus megfogalmazása (vö. Róm 8,3).
Jézus gyakran kezdi így az Isten országáról szóló tanításait: »Hasonló a mennyek országa…« (pl. Mt 13,31.33.44. 45; 22,2; Lk 13.20; Mk 4,30 homoia esztin hé baszileia tón uranón...). Ellentétben állónak látszik a Jahve összehasonlíthatatlan voltáról szóló kijelentésekkel az 1Móz 1,26, amely arról beszél, hogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette (h. celem, LXX: eikón; h. dömut, LXX: homoiószisz). Bár ez a kijelentés beszél az ember bizonyos fokú teremtményi méltóságáról, célja azonban nem az, hogy ember és Isten hasonlóságát fejezze ki, hanem azt akarja elmondani, mi célból, mi végre teremtetett az ember.
Róm 6,5 beszél arról, hogy a Krisztusban hívők a kereszteléskor eggyé lesznek Krisztussal az ő halálának hasonlóságában. Ennek az a jelentése, hogy a keresztelés eseményében jelen van Jézus halála, még ha a golgotaitól eltérő formában is.
1Jn 3,2 megismétli ezt a kijelentést, amikor arról beszél, hogy mi, hívők, Jézushoz hasonlókká leszünk a Jézus parúziájakor. A szövegösszefüggés mutatja, hogy ez a hasonlóság abban nyilvánul meg, hogy Jézushoz hasonlóan »színről-színre« láthatjuk Istent, és nem úgy, mint ebben a világkorszakban (vö. 1Kor 13,12). Tehát nem spekulatív, lényegi azonosságról van szó.
VG
