Hazugság
Hazugság Valótlanság szándékos állítása, a valóság elferdítése, az IGAZSÁG ellentéte. A fogalom a B-ban elsősorban az embernek Istenhez való viszonyában meghatározó akkor is, ha emberek kapcsolatában jelenik meg. Alapvető mondanivalója a B-nak, hogy Isten IGAZ, és nincs benne hazugság (4Móz 23,19; 1Sám 15,29; Zsolt 40,5; 89,36; Péld 30,5k; Róm 1,25; Zsid 6,18). Ezzel szemben hazug a SÁTÁN (Jn 8,44; 2Thessz 2,9) és a BÁLVÁNYOK (Zak 10,2). Az ember Istentől való elfordulása következtében válik hazuggá. Hazug tehát alapvetően mindaz, aki Isten létét tagadja, tőle elfordul, benne nem bízik. Zsolt 116,11 szerint minden ember hazug. A hazugság, mint Istennel való egzisztenciális szembenállás, mindenekelőtt Isten népének, így Izráelnek (Zsolt 4,3; 52,5; 59,13; 78,36k; Ézs 30,9; 59,13; Hós 4,1k; 10,13; 12,1; Jn 8,55), ill. a keresztyéneknek a bűne (1Jn 1,6; 1Tim 4,1k), de hasonló módon hazug MÓÁB, BABILON, ill. NINIVE is (Jer 48,30; 50,26; Náh 3,1). Isten gyűlöli a hazugokat és rájuk kemény ítélet vár (Zsolt 5,7; 101,7; Péld 6,16kk; Jel 21,8).
Isten a maga igazságát megbízottai által jelenti ki, ezért rendkívül hangsúlyos mozzanat az ezt a kijelentést meghamisító, azzal ellentétes mondanivalót hirdető emberek ostorozása, a felettük mondott ítélet. Így a prófétai kijelentésben gyakran találkozunk a HAMIS PRÓFÉTÁK elleni fellépéssel (Ézs 9,14; 28,15; Mik 2,11). Elsősorban JEREMIÁS azonosítja a hamis próféták tevékenységét a hazugsággal (Jer 5,31; 14,14; 28,15; 29,9; 29,31; 27,15; 23,32). Ez 13,1kk hosszabb beszédben mond ítéletet a hamis próféták felett, akik a maguk gondolatait prófétálják, a maguk esze után járnak, látomásaik hiábavalóak és hazug jóslatokat mondanak. Ítélet szól a hazug papok és vezetők ellen is (Jer 8,8; 9,2; Ézs 28,15).
Az ÚSZ szerint hazugok azok, akik az ev-ot hamisítják meg (Jn 8,55; 1Tim 4,1k; 6,20; Jel 2,2). Pál apostol nyomatékosan hangsúlyozza több alkalommal is, hogy nem hazudik (Róm 9,1; 2Kor 11,31; Gal 1,20; 1Tim 2,7; vö. Róm 3,1kk).
A hazugság elsődleges megjelenési formája a BESZÉD, mégpedig hangsúlyosan emberek egymás közötti viszonyában (1Kir 13,18; Jób 34,6; 36,4; Zsolt 12,3; 109,2; 120,2; Péld 14,5; 17,4; 30,8k; Ézs 59,13). Annak a felfogásnak is megfelelően azonban, hogy a beszéd a cselekvés kategóriájába tartozik, a hazugság gyakorlati magatartásban valósul meg. Maga a Sátán embergyilkos (Jn 8,44). A hazugság istentagadást, ill. bálványimádást jelent (Zsolt 78,36k; Róm 1,25; Jel 21,8). A hazugság hamis tettekben, vérszomjasságban, alattomosságban, engedetlenségben, a szegények elnyomásában, erőszakosságban, csalásban nyilvánul meg, ill. a különböző bűnkatalógusokban a legkülönfélébb bűnökkel együtt van említve (Zsolt 5,7; Ézs 30,9; 32,7; 59,3k; Jer 9,2; 48,30; Hós 4,1k; 10,13; 12,1; Náh 3,1; 1Jn 1,6).
A TÖRVÉNY kifejezetten tiltja a hazugságot, ez következik a TÍZPARANCSOLAT szelleméből is, így az ahhoz fűzött magyarázatokban is szerepel (2Móz 23,1; 3Móz 19,11; vö. 1Tim 1,10). A hamis tanú büntetése az, hogy vele azt kell tenni, amit hazugsága által ő akart tenni a másik emberrel (5Móz 19,18k). A hazugság elkerülése a gyülekezeten belül is érvényes követelmény (Kol 3,9; Jak 3,14). ANÁNIÁS a SZENTLÉLEKnek hazudott, ezért halállal kellett bűnhődnie (ApCsel 5,3k). A zsoltáros a hazugságot a TÖRVÉNNYEL állítja szembe, és azt kéri Istentől, hogy tartsa távol a hazugok útjától és ajándékozza meg Törvényével (Zsolt 119,29).
SzCs
