Héber kánon
Héber kánon A zsidóság szellemi vezetői által kánoni (ld. KÁNON) tekintélyűnek elismert szent iratok gyűjteménye. Jelölésére a zsidók egy mesterségesen képzett szót használnak - tenak, amely a h. tórá, nöbi'im, kötúbim (törvény, próféták, írások) szavak kezdőbetűiből áll. A h. kánonnak ez a három részre való tagolása nagyon régi időre nyúlik vissza, és a későbbi keresztyén szóhasználatban protokanonikusnak nevezett könyveket foglalja magába. A B-ra, közelebbről az ÓSZ-re a kánon szót a keresztyének kezdték alkalmazni a 4. szd.-tól.
A h. kánon kialakulása, rögzítése, hosszú folyamat eredménye. A Kr. e. 1. szd.-ra nagy vonalakban kialakult terjedelme, s hol 24, hol 22 könyvről van szó. A terjedelem mindkettő esetében ugyanaz, mivel a különbség csak abból adódik, hogy az utóbbi esetben a Ruth-ot a Bír-hoz, a JSir-t pedig Jer-hoz számítják. Kánoni tekintélyűnek azokat a könyveket ismerték el, amelyek a Mózes és az Artaxerxész (Kr. e. 485-65) közötti időben keletkeztek. Azt tartották ugyanis, hogy a prófétaság lelke, ami az ihletettség alapvető feltétele, csak a jelzett időben működött (vö. Zsolt 74,9). Ezeket a szövegeket szentnek és sérthetetlennek tekintették. Szerzőség tekintetében a tradíciónak két főága volt. Az egyik Mózest, Józsuét, a prófétákat és Ezsdrást tartja a könyvek szerzőinek, a másik pedig Ezsdrást tekinti a kánon meg-, ill. újrateremtőjének (4Ezsd 14,18-48).
Sokáig nyitott kérdés volt, hogy mely könyvek rendelkeznek kánoni tekintéllyel. Az intertestamentális korban, valamint Jézus idejében, még több könyvből idéznek a hitelesség igényével (Júd 9k. Júd 14k), amelyek később nem kerültek be a kánonba. A kánon körülhatárolásának és lezárásának a szükségessége már a Kr. e. 2-1. szd.-ban jelentkezett a g. szellemi hatások és a számtalan apokaliptikus irat miatt, Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) és a keresztyénség térhódítása pedig elodázhatatlanná tette. Ez Jabnéban (g. Jamnia), a Kr. u. 90-95 között tartott szinóduson történt meg.
A jabnei zsinat a kánon terjedelmét 24 könyvben állapította meg, a következő sorrendben: 1-5Móz (Perit), Józs, Bír, 1-2Sám, 1-2Kir, Ézs, Jer, Ez, a tizenkét kispróféta, Zsolt, Jób, Péld, Ruth, Énekek, Préd, JSir, Eszt, Dán, Ezsd, Neh, és a 1-2Krón. A 24-es számot úgy érték el, hogy a Sámuel, Királyok, Krónikák, a tizenkét kispróféta könyveit, valamint az Ezsdrás és Nehémiás könyvét egy-egy könyvnek tekintették. Bár némileg más sorrendben, de szintén 24 könyv szerepel a babilóniai talmudbeli h. kánonban is (Baba Bathra). Areformáció a h. kánont fogadta el, csupán a könyvek beosztásán és sorrendjén változtattak úgy, ahogyan a B-ban előttünk van.
NA
