Hebrón
Hebrón 1. »A szövetség helye« (h. hebrón), korábbi nevén: Kirjat-Arba, Palesztina legmagasabban, 900 m magasan épült ősrégi városa. Az Élatból Kádesen át É felé vivő út mentén, Jeruzsálemtől 36 km-re DNY-i irányban, egyike az ókor legszebb, gyümölcsökben gazdag városainak. Körülötte legelőkben gazdag hegyek voltak (1Krón 6,53k).
Neves izráeli város volt, mint Siló, Bétel, Ráma, Gibea vagy Betlehem. Hebrón közelében ütötte fel sátrait Ábrahám (1Móz 35,27), a Hebrónnál lévő Mamré tölgyesében temették el Sárát, Ábrahámot (1Móz 23,2), Izsákot, Jákóbot, Rebekát, Leát és Józsefet, akiknek emlékét ma is őrzik.
Kánaán elfoglalása idején önálló királyság volt. Bevétele után Józsué Kálébnek adományozta hűségéért (Józs 14,13-15), így lett Júda fiainak öröksége (Józs 15,13.54).
Hebrón a menedékvárosok egyike (Józs 20,7; 21,13). Ott tették királlyá Dávidot Júda háza felett (2Sám 2,1). Hebrónban lakott hét és fél évig, s hat fia született ott (2Sám 2,11; 3,2-5). Később Hebrónban kenték fel Izráel királyává is, s ott kötött szövetséget Dávid az egész néppel (2Sám 5,3). Hebrónban szervezte lázadását atyja ellen Absolon (2Sám 15,9k). Roboám megerősítette (2Krón 11,10).
2. Hebrón volt Kehát egyik fiának a neve (2Móz 6,18), az ő utódai a hebroniták (4Móz 3,27).
