Hegy, hegység
Hegy, hegység A hegyeknek, hegységeknek, mint az istenség megjelenési, ill. lakóhelyének jelentős általános vallástörténeti szerepük van. Ez a szerepük a B-ban is felismerhető; az Izráel által a honfoglaláskor talált kánaánaita vallásgyakorlat is szorosan kötődött a hegyekhez. Így említi az ÓSZ HERMÓNt (Bír 3,3; 1Krón 5,23), a TÁBORt (Zsolt 89,13), a PEÓRt (4Móz 25,3). Az ilyen szentnek tartott hegyek csúcsán, vagy annak közelében rendszerint kultuszhely is létesült. E kultuszokkal az ÓSZ szembeállítja Jahve igaz tiszteletét (1Móz 49,26; 5Móz 12,2; Zsolt 121,1).
Izráel számára különleges jelentősége van a SÍNAI-hegynek, mint Isten kinyilatkoztatása hegyének, amelyet ezért az ÓSZ gyakran nevez Isten hegyének (2Móz 3,1; 4,27; 4Móz 10,33 stb). A dávidi időtől kezdve Izráel számára mint szent hegy, a SION válik a legfontosabbá az itt épült TEMPLOM és az itt folyó ISTENTISZTELET következtében (Zsolt 3,5; 15,1; 48,2; 99,9; Ézs 56,7; 65,11; Dán 9,20 stb.).
Az ÚSZ-ben a hegyeknek szerepük van Jézus életében, így megkísértetésében is (Mt 4,8 par). Jézus gyakran vonul vissza hegyre imádkozni (Mt 14,23 par; Lk 6,12; Mt 26,30 par) és tanított is hegyen (Mt 5,1kk). Nem azonosítható a megdicsőülésnek, tehát Messiásként való megjelenése színhelyeként szereplő hegy (Mt 17,1kk par).
A képes beszédben a hegy Isten teremtő hatalmának és erejének kifejezése (Zsolt 65,7; 68,9; 90,2; 95,4; Mik 1,4; Bír 5,5). Kifejezi Isten kegyelmét (Zsolt 98,8; Ez 17,23), de ítéletét is (Zsolt 18,8; Hab 3,10). Az igazi hit hegyeket is el tud mozdítani (Mt 17,20 par; 21,20 par). Az utolsó idők eseményeihez tartozik az is, hogy a hegyek elmozdulnak, ill. eltűnnek (Jel 6,14; 16,20).
SzCs
