Herem
Herem H. hérem. Teljes odaszentelés Istennek. Legismertebb formája a »hadiátok«-nak nevezett eljárás: a legyőzött ellenségnek, minden élő és élettelen tulajdonának elpusztítása. Annak elismerése, hogy a győzelem Istentől jön, a győztesnek nincs joga a zsákmányra. Gyakorolták Izráelen kívül. Nemcsak az ÓSZ feltételezi más népekről (2Krón 20,23; Jer 50,21.26; 51,3), beszámol róla MÉSA OSZLOPA. Leírja a végrehajtását és használja a kifejezést is. Rendelkezik róla a törvény, bár csak későbbi, a kánaáni és a bálványimádó városok elleni megfogalmazásban (5Móz 7,2.17-26; 13,16; 20,17). Gyakorlati végrehajtása mindig egyedi fogadalom, vagy isteni parancs alapján történt (4Móz 21,1-3; Józs 6,17-19; 8,2; 10,28; 1Sám 15,1-3). Megszegése súlyos büntetéssel járt (Józs 7,10kk; 1Sám 15,10kk).
Másik formája valamely tulajdon végleges odaszentelése Istennek, az áldozati ajándék különleges esete. Körülírása: »esküvel odaszentelt«. Az ilyen nem szállhat vissza a tulajdonosára, nem lehet kiváltani (3Móz 27,21.28). Érvényes ez bizonyos bűnök elkövetőire, akiket szintén nem lehet kiváltani, hanem végre kell rajtuk hajtani a halálos ítéletet (2Móz 22,19; 3Móz 27,29). A kiirtásra szánt ember (»herem embere« = is-hermi), akinek elengedéséért az elengedő életével felel (1Kir 20,42). Vonatkozhat egész népre is (Ézs 34,5). Ezért igei formája ezt is jelentheti: »kürt« (Ézs 34,2; Jer 25,9).
A szó fordításának ez az ingadozása a hadiátok szokásából érthető. A zsákmányról úgy mondtak le, úgy szentelték egészen az Úrnak, hogy elpusztították.
CP
