Hirdet
Hirdet Valamilyen tényt, eseményt, rendelkezést nyilvánosság előtt élőszóban közzétesz. E cselekmény megjelölésére mind az ÓSZ, mind az ÚSZ több kifejezést használ. A »hirdet« fogalma általában ünnepélyes jelleget hordoz magában. Ez összefüggésben van azzal, hogy a B-ban a hirdetni kifejezés közvetve vagy közvetlenül mindig Istennel kapcsolatos.
1. Az ÓSZ-ben a hirdetés (meghirdetés) alanya lehet maga Isten (Zsolt 76,9; 85,9; Ézs 48,3); vagy valaki az ő megbízása alapján. Így a nép vezetői (2Móz 32,5), a próféták (Ézs 61,1k), a zsoltáros (Zsolt 89,2).
A meghirdetés vonatkozhat valamilyen bekövetkező eseményre, vagy elvégzendő cselekményre: lehet ez ünnep (2Móz 32,2; Jóel 1,14), böjt (Jer 36,9), háború (Jóel 4,9) meghirdetése. Leggyakrabban magának Jahvénak, mint Istennek a meghirdetésével találkozunk (Ézs 44,8; 45,21; 52,7). Ebben az összefüggésben olvasunk Isten nevének (2Móz 9,16; Zsolt 22,23; 102,22), tetteinek (Zsolt 105,1), csodáinak (Zsolt 75,2), igazságának (Zsolt 40,10; 50,6), hűségének (Zsolt 89,2), ítéletének (Zsolt 76,9; Jer 2,2; 7,2), kegyelmének és szabadításának (Ézs 43,12; 61,1; Jer 31,7) meghirdetésével.
2. Az ÚSZ-ben a »hirdet« kifejezés (vö. IGEHIRDETÉS) alanya Keresztelő János (Mk 1,4 par), Jézus (Mk 1,14 par), a tanítványok (Mk 16,15 par; ApCsel 5,42), Pál apostol (Róm 10,15).
Az igehirdetés tárgya az ÚSZ-ben a megtérés és Isten országa (Mt 3,2; 4,10; 10,7), a Krisztus ev-a (Gal 2,2; Kol 1,23), ill. maga Krisztus (ApCsel 8,5; 1Kor 1,23; 15,12). A Jel szerint egy erős angyal hirdeti meg a lepecsételt könyv felnyitását, amelyet csak Dávid utóda (Krisztus) tehet meg méltóan (Jel 5,2kk).
SzCs
