Hívő
Hívő Olyan ember megjelölése jelzői vagy önálló főnévi értelemben használva a szót, aki valamiben vagy valakiben hisz. A pisztosz melléknév jelentése: hitet, bizalmat ébresztő, szavahihető, hűséges, hívő. Az ÚSZ-ben Jézusban, mint Krisztusban való hit kifejezésére szolgál: Jézus maga mondja Tamásnak, hogy legyen hívő (Jn 20,27). Kivétel a Gal 3,9, ahol Ábrahámról mondja az apostol, hogy hívő.
A hívő kifejezés az ApCsel-ben és a páli levelekben a keresztyéneket a zsidóktól, ill. a pogányoktól megkülönböztető terminus technicus (ApCsel 10,45; 16,1; 1Tim 6,2; Kol 1,2). A hívőknek hitbeli vonatkozásban el kell különülniük a hitetlenektől (2Kor 6,14) és azoktól, akik elszakadnak a hittől (1Tim 4,1kk). Társadalmi vonatkozásban rendezett viszonyban kell maradniuk a kívülállókkal (1Tim 6,1k). A hívők egymás közötti viszonyában a példamutatás és a segítségnyújtás a helyes magatartás (1Tim 4,12; 5,16; 6,2). Ezért is kívánatos, hogy a püspök olyan valaki legyen, akinek gyermekei is hívők (Tit 1,6). 1Tim 4,10 szerint Isten minden ember számára felkínálja az üdvösséget, annak lehetőségét, de elsősorban a hívők üdvözítője.
