Homály
Homály A világosság nagyfokú hiánya, ahol a látás bizonytalan. Átvitt értelemben kétféle jelentéssel használja a B: 1. a bűnnel, ítélettel kapcsolatosan, és 2. az Úr nagyságának, hozzáférhetetlenségének kifejezésére. A bűnben élők homályban járnak (Péld 4,19) és elcsúsznak (Jer 23,12), botladoznak (Jer 13,16). A testi vakságot is kifejezi (ApCsel 13,11), de a lelkit is (Ézs 8,21). Az ismeretlen, a rejtélyes jelölésére is szolgál, amelyben az ember értelmével világosságot támaszt (Jób 28,3; Ez 28,3). Ilyen értelemben használatos az Úr lényének, szentségének leírására: homályban lakozik (1Kir 8,12), megjelenését is homály (felhő) kíséri (5Móz 4,11; 2Sám 22,10 és Zsolt 18,10; vö. Zsolt 97,2; Zsid 12,18). Az Úr napja, ítélete, haragja is a homály napja (Jóel 2,2; Zof 1,15). A hűtlenekre, engedetlenekre az örök sötétség homálya vár (2Pt 2,17; Júd 13). Az esendő ember hiába várja a világosságot, homály jön helyette (Jób 30,26; Ézs 59,9). Az Úr azonban erősebb a homálynál (Jób 23,16k), világosságra változtatja a homályt (Ám 5,8); fölragyog a sötétségben levőknek (Ézs 60,2), a vakok szemei látni fognak (Ézs 35,5-6), nem kell félni a homály rémeitől (Zsolt 91,6). A törvénye szerinti élet a homályt világosságra változtatja (Ézs 58,10).
