Hőség
Hőség Tikkasztóan nagy meleg. Főleg az időjárással kapcsolatban használja a B. PALESZTINA éghajlata sivatagi: nagy a különbség a nappali és éjszakai hőmérséklet között. Mind az ÓSZ-, mind az ÚSZ-ben erre gyakran történik utalás (1Móz 31,40; Jer 36,30). Napkelte után gyorsan melegszik a levegő (Jak 1,11). A sátor oltalmat nyújtott a nappali hőség ellen (1Móz 18,1; 2Sám 4,5; Ézs 4,6). Az Úrról is úgy beszél Ézs 25,4, mint aki »árnyék a hőségben«. A nyári hónapok a legmelegebbek; ilyenkor sok patak kiszárad (Jób 6,17; 24,19), kiszikkad a föld (Ézs 25,5), eltikkadnak a fák és füvek (Jer 17,8; vö. Zsolt 90,5k). Ézs 18,4 a nyári meleget »izzó hőségnek«, »aratási hőségnek« nevezi. Az embereket is megviseli a nagy meleg (vö. Jób 30,28), különösen akiknek dolgozniuk kell egész nap (Mt 20,12). A harcot is igyekeztek befejezni a nagy meleg előtt (vö. 1Sám 11,11). Ezért fontos szerepet töltött be életükben az időjárás, és ismerték annak jeleit, a hőség közeledését is előre tudták (Lk 12,55). Jel 16,8 szerint a földre Isten haragját elhozó angyalok közül az egyik a nap hévségével gyötri az embereket. A végidei ígéretekhez tartozik az is, hogy semmilyen hőségtől nem szenvednek többé (Jel 7,16; vö. Ézs 49,10).
