Hosszútűrés
Hosszútűrés A h. erek 'appaim »az ő haragját, annak kitörését késlelteti«, a g. makrothümia fordításaként használt fogalom, valamilyen nehezen elviselhető személynek, dolognak, eseménynek, körülménynek csendes, békés elviselése imádkozó szívvel abban a reménységben, hogy a jövő ígéretes változást hoz.
Az ÓSZ szerint a hosszútűrés Isten tulajdonsága elsősorban, amelynek bizonysága a bűnbe esett emberhez való viszonya. Az Úr jogos ítéletét felfüggesztette. Késedelmes a haragra. Elviseli az emberi nemnek a sokféleképpen megmutatkozó, ítéletre méltó tetteit anélkül, hogy azonnal lesújtana, és elpusztítana, akár egyének, akár népek és fajok életében mutatkozzék meg a bűn (2Móz 34,6; 4Móz 14,18a; Neh 9-17c; Zsolt 103,8; 145,8; Jón 4,2; Náh 1,3). Az Úr ítéletének felfüggesztése annak jegyében történt, hogy lehetőséget teremt minden ember számára a megváltozásra, a megtérésre. Hosszútűrése Jézus Krisztusban érte el a csúcspontját.
Az ÚSZ úgy hirdeti végtelen nagy türelmét, hogy megszólaltatja azt a felelősséget is, amely az embert megváltozásra szólítja. Isten türelmét motiváló megmentő szándéka Jézus Krisztusban minden ember iránt nyilvánvalóvá lett (Róm 2,4; 1Tim 1,16). Ez viszont arra kötelezi az embert, hogy ne éljen vissza azzal, hanem a kegyelem idejét jól használja fel, mivel a türelmi időnek határa van (Róm 2,5; 2Pt 3,9k.15; Ef 5,6; Kol 3,16; 1Pt 3,20; 4,7; Jel 6,16k).
A hívőket, Isten népének a tagjait az Atyával összhangban lévő magatartásra szólítja az Úr, kitartó várakozásra a bajok, üldözések elviselésekor (Mt 24,10k). Ugyanez az intelem szólal meg az apostoli tanításban (Jak 1,2-4), a szenvedések (2Kor 1,6), nyomorúságok és szorongattatások (2Kor 6,4) és üldöztetések türelmes elviselésére vonatkozóan (2Thessz 1,4). Ez a nehéz körülmények ellenére hívő, hitbeli szilárdságról tanúskodó magatartás (1Tim 6,11; 2Tim 3,10; Jak 1,4). Annak a jele, hogy a gyülekezet tagjainak hite abban gyökerezik, aki maga a szenvedések között kitartott az élő Isten mellett (Róm 15,5). A türelmes várakozás arra az Istenre tekint, aki végül győzelmében részesíti mindazokat, akik nehéz körülményeik ellenére hűségesen kitartottak, elviselve mindazt, ami türelmüket igénybe vette. Az emberek iránti türelem megnyilvánulásához gazdag ígéret fűződik. Ez az ember lelki minősítését jelenti (Péld 19,11; Préd 7,8), amely az élő Istennel való bensőséges kapcsolatának jele. Az ilyen ember értéke nyilvánvaló, az emberi kapcsolatok rendeződésében fontos szerepe van (Péld 16,32), mert lecsendesíti az indulatosokat (Péld 15,18). Az Úr joggal várja el ezt a magatartást követőitől (Mt 18,23-35). A vele összhangban lévő szeretet egyik konkrét megmutatkozása (1Kor 13,4.5; Gal 5,22; Ef 4,1k; Kol 1,9-11; 3,12k; Jak 1,19; 2Tim 3,10; 4,1k). A hosszútűrés kísérője a missziói munkának, a gyülekezeti tanítói szolgálatnak, az igaz tanításért, az egészséges tudományért való harcnak (2Tim 3,10; 4,2). A gyors siker megtapasztalása nélküli munka végzésére indít, a kísértéseket legyőző, ill. azok ellenére való kitartó munkára, az Úr mellett való megmaradásra serkent a nehéz körülmények ellenére is. Ez nemcsak a nehéz külső körülményeket jelentheti, hanem a hiábavalónak látszó küzdelmes munkát is. A Jak-ben a hosszútűrésre való buzdítást a reménység fogalma motiválja (Jak 5,7-11), Pál leveleiben a szeretet (1Kor 13,4), a Zsid-ben pedig elsősorban a hit (Zsid 11).
A hosszútűrés jutalma az élet koronája, a tökéletes és teljes megváltásban való részesedés (Lk 21,28; Zsid 10,36k; Jel 2,10). Isten hosszútűrésének pedagógiai oka van (2Pt 3), azonban az ő Lélek által való jelenléte ígéri és hirdeti dicsőséges visszajövetelét, a hívők hosszútűrésének értelmét.
LSK
