Hozsánna
Hozsánna H. hósicáh ná' arámul hósah na', ebből származik a g. hoszanna forma. Eredeti jelentése: »segíts hát!« (Vö. 2Sám 14,4; 2Kir 6,26; Zsolt 12,2; 20,10). Az ÓSZ-ben csak a Zsolt 118,25-ben fordul elő ebben a formában, de szerepe a zsidó liturgiában mégis igen jelentős, mert a Hallél-zsoltárokat, különösen annak a jelzett zsoltárverset is magában foglaló szakaszát minden főünnepen recitálták. Különösen is kiemelkedik a hozsánna szó szerepe a sátoros ünnepen, amelynek hetedik napján hét alkalommal is elismételték ezt a verset, így a hozsánna felkiáltást is. Az idők folyamán eredeti jelentése elhomályosult, és az öröm, ill. a dicsőítés kifejezésévé vált. Ilyen értelemben hangzik fel a hozsanna-kiáltás Jézus jeruzsálemi bevonulásakor is, amikor a Zsolt 118,5-6 verseket Jézusra alkalmazzák, kiegészítve annak szövegét a Dávid királyságára történő utalással (Mk 11,9), ill. a »Dávid fiának« kitétellel (Mt 21,9); Jn 12,13 szerint pedig az »Izráel királya« szavakkal. Figyelemre méltó, hogy a nem zsidókeresztyéneknek író Lukács evangélista, bár idézi a Zsolt 118,25k-et, a hozsánna szót mellőzi. Feltételezhető, hogy a hozsánna kifejezésnek Jézus korában erőteljes eszkhatológikus töltése volt.
