Hús
Hús Az emberi és állati test alkotórésze; a csontvázon levő izomzat; legtöbb esetben eledelt jelent. Az alapszó az ÓSZ-ben bászár, az ÚSZ-ben szarksz (test); mivel azonban leginkább mint eledelről van szó erről, az ÓSZ erre különféle szavakat használ, az ÚSZ a kreasz (= nyers hús) szót.
Először az ember teremtésénél találkozunk e szóval, és néhányszor előfordul úgy, hogy a rajtunk levő húst jelenti (1Móz 2,21; Jób 10,11; 19,20; Zsolt 102,6; Ez 37,6.8; Mik 3,2k; Zak 14,12; Lk 24,39; Jel 17,16). Izráel népének a hús nem volt mindennapi eledele, csak ünnepélyes alkalmakkor fogyasztották (vö. 1Móz 18,7k; Bír 6,19; Lk 15,23). Megbecsült, fontos, és a pusztai vándorlás óta emlékezetes táplálék (2Móz 16,12.8kk; 1Kir 17,6; Jób 31,31; Zsolt 78,27; Ézs 44,16). Bizonyos állatok húsát nem volt szabad megenni (3Móz 11; 5Móz 14,3kk; Ez 4,14; vö. ApCsel 10,9k). Inkább a hústól való tartózkodást tartották követendőnek (Dán 10,3; Róm 14,21 és Péld 23,20), de nem volt tiltott a húsevés (5Móz 12,15).
Legtöbbször az áldozatokkal kapcsolatban van szó a húsról és húsevésről. Pontos előírások szabták meg, mikor lehet megenni az áldozati állatok húsát (2Móz 12,8; 29,31k; 3Móz 8,31k; 5Móz 16,4; Jer 7,21), mikor nem lehet (2Móz 21,28; 3Móz 8,17 stb.), mikor kell elégetni (2Móz 29,14; 3Móz 4,11; 4Móz 19,5). Az áldozati hússal visszaéltek Éli fiai (1Sám 2,13kk) és a nép (Jer 11,15; Hós 8,13). A legnagyobb nyomorúság és büntetés jele, ha gyermekeik húsát, egymás húsát vagy saját húsukat kényszerültek enni (3Móz 6,26; 5Móz 28,53kk; Ézs 9,19; Jel 17,16; 19,18). Ítélethirdetésnél kifejező kép a fazékba tett hús (Ez 11,3kk; 24,4kk).
Az ÚSZ-ben nagy probléma a bálványáldozati hús megevése. A keresztyén ember ebben is szabad, de a másik ember iránti szeretet szabályozza ebben magatartását (ApCsel 21,25; 1Kor 10,25kk; 8,4kk).
BGy
