Hűtlenség, hűtlen
Hűtlenség, hűtlen Az ÓSZ-ben a SZÖVETSÉG jogrendjén belül a megállapodásból adódó kötelezettségek nem teljesítése, a hűség (heszed) gyakorlásának a hiánya. A h.-ben nincs rá egy meghatározott szó. A magyar B-fordítás több helyen a »pesac« szót fordítja hűtlenséggel, aminek a tulajdonképpeni jelentése: lázadás, pártütés (1Kir 8,50; Zsolt 51,3; Jer 2,9.29). Azt a tartalmat, amit a magyar nyelvben a hűtlenség fogalma hordoz, a h. úgy fejezi ki, hogy »nincs hűség« mégpedig a szövetségi viszonyon belül, vagyis a partnerek egyike nem teljesíti, nem cselekszi azt, amit elvárnak tőle.
A választott nép története arról tanúskodik, hogy Izráel sokszor adós maradt a szövetségből reá háruló kötelességek teljesítésével.
Az Istennel szemben való hűtlenség elsődleges megnyilvánulása a bálványimádás. A szövetségből fakadó alapkövetelményt: »Istenetek leszek« nem teljesíti (3Móz 26,12; 5Móz 32,20; Zsolt 78,7.8.56.57; Ézs 1,3.4; Jer 5,11; 8,5.6; 22,9; 31,32; 34,18; Ez 16,8kk; 17,15kk; 23; 44,7k; Hós 2; 5,7; 10,1.2.4; 13,6; 14,2.3; Ám 2,4; Mik 1,6.7; Zak 7,8kk; Mal 2,11).
Isten népének a hűtlensége abban is megnyilvánult, hogy a szövetség megélése során elsikkadt az erkölcsi, etikai tartalom, csak a formális, a jogi (kultuszi oldal) kapott hangsúlyt. Hós 4,1-4-ben Isten perel népével. Izráel hűtlenségét elemezve megállapítja, hogy »nincs hűség« a nép oldaláról, s ez abban mutatkozik meg, hogy: káromlás, hazugság, házasságtörés, gyilkosság (a háttérben a Dekalógus áll, mint a szövetség normája, ami ellen vétett Izráel) van az országban (vö. 2Móz 22,25; 3Móz 18,17; Ám 2,6kk; 4,1.4; 8,6; 5,10k.15.21kk; 6,4; Mik 6,6 -7).
A hűtlenség következménye csak a szövetség felbomlása és - ami ezzel egyet jelent - Izráel megsemmisülése lehet. (Az ókori K-en az élet közösségen kívül elképzelhetetlen volt. A közösségből való kitaszítás egyet jelentett a halálos ítélettel; Hós 3,4; 4,6; Zak 11,10.)
A szövetség története azt bizonyította, hogy Isten a hűtlen népével szemben nem érdeme szerint jár el, hanem megkegyelmez neki (Ézs 54,8; 55,3; 61,8; Jer 31,31; 32,39; 50,5; Ez 20,27.28; 37,26; Hós 14,5; Mal 3,1). Ezért a hűtlen Izráel Istennek erre a törhetetlen hűségére apellálhat (1Kir 8,50; Zsolt 51,3).
Isten lényével nem fér össze a hűtlenség, mert nem olyan Ő, mint az ember. A hűséges Istennel szemben a választott nép és általában az ember, mint hűtlen van szembeállítva, mint akinek a hűtlenség a lényéből fakad (4Móz 23,19; 1Sám 15,29; vö. 1Kor 1,9; Zsid 10,23).
A házasságon belüli hűtlenség kérdésében a választott nép történelme során nem volt mindig egységes az álláspont. A legkorábbi időkben a férfinak csak a férjezett nővel vagy az eljegyzett leánnyal elkövetett hűtlensége volt halálos bűn (3Móz 20,1-12; 5Móz 22,2-28), később már nincs különbség a hűtlenség értékelése tekintetében a férfi és a nő között (Mal 2,15-16).
Hűtlenség az adott szó meg nem tartása, a szövetség megszegése (Bír 9,22.23; Hós 10,4; 12,1; Ám 1,9), a valakire rábízott érték vissza nem adása (3Móz 5,15; 6,2; Józs 7,1; Lk 16,1-8), a szövetséges társ elárulása (2Kir 9,23; Zsolt 41,10). Az emberi viszonylatokban elkövetett hűtlenség az Istennel szemben való hűtlenséggel áll minden esetben szoros összefüggésben, rendszerint annak következményeként jelenik meg.
Az ÚSZ-ben az apisztisz, apisztosz, apisztia, apisztein szavak jelentése változó. Jelentenek hitetlent (Mk 9,19; 16,16; Lk 24,11.41 a feltámadás tényével kapcsolatban) és hűtlent is (Róm 3,3; Zsid 3,12). A hűtlenség szoros összefüggésben van az engedetlenséggel (Zsid 3,18.19). A hűtlenség jelentkezhet úgy, mint a hit (vagy bizalom) hiánya (Mk 6,6 par; 9,24; Mt 17,20; Róm 4,20), mint hitetlenség az Igével szemben (Mk 16,14; Róm 11,20-23; 1Tim 1,13). A Zsid 3,12-ben a hűtlenség tartalma a gonoszságban való megmaradás, a meg nem térés, a 2Tim 2,13-ban a pisztisz ellentéte: vagyis a próbatételben való állhatatos megállás hiánya (vö. Zsid 11,17; Jel 1,2). Mk 16,16-ban azt jelenti, hogy a hitet megtagadni. A későbbiek során ennek az aktusnak a terminus technicusa lesz. Pál a Róm 3,3-ban a választott nép történetének az ismeretében üdvtörténeti összefüggésbe ágyazva állítja szembe egymással Isten hűségét az ember hűtlenségével.
Az ÚSZ-ben profán értelemben nem fordul elő a hűtlenség fogalma. A házastársi hűtlenséget - a fogalom használata nélkül - a férfira és nőre egyaránt kötelező módon tiltja (Róm 7,2; 1Kor 7,2; Ef 5,22-33; 1Pt 3,7). A Lk 16,1-9-ben a hűségnek az ellentéte az adikia, amely tulajdonképpen igazságtalanságot, gaztettet jelent.
SzB
Ibcán Izráel bírája volt 7 évig (Bír 12,8-10).
