Igyekezet
Igyekezet A g. szpoudé fogalom fordításaként szerepel, az embernek az a törekvése, amellyel a rendelkezésére álló lehetőséget teljes odaadással, szorgalmasan kihasználja, azért, hogy ügyét gyorsan, minél előbb elintézze. A buzgóság, sietség e fogalom szinonimája, mindkettő színezi az »igyekezet« jelentését, az egyik fizikai, a másik etikai értelemben. Mária sietve ment Erzsébethez (Lk 1,38). A gyülekezet elöljárójától jogos elvárás, hogy hivatali tisztségét buzgón lássa el. A Róm 12,6kk a kegyelmi ajándékok között az elöljáró tisztségéhez kapcsolva jelzi e tisztségben forgolódók helyes munkamódszerét. A buzgó és gyors ügyintézés a gyülekezeti elöljáró lényegi vonásaihoz tartozik, ugyanígy jogos elvárás a gyülekezet tagjaitól is (Róm 12,11; 2Kor 7,11k). A tettrekész erő megnyilvánulása a gyülekezeti élet valamennyi területén (2Kor 8,7k) Isten ajándéka (2Kor 8,16), amely megóv attól, hogy a gyülekezeti élet elsekélyesedjék, és a kegyelmi ajándékok veszendőbe menjenek. A gyülekezetekért felelős elöljárók vezetési stílusának jellemzője az a buzgóság, amellyel az üdvösség útján vezetik, hitben erősítik, a tévtanításoktól óvják a rájuk bízottakat (Júd 3), arra buzdítva, hogy a hit tettekben, a krisztusi életformában mutatkozzék meg (2Pt 1,5), kitartóan megfutva reménységgel a célig az előttük lévő küzdőteret (Zsid 6,11).
