Indulat
Indulat Hirtelen fellobbanó heves érzelmi megnyilvánulás, amely vagy haragból, gyűlöletből, vagy ellenkezőleg, szenvedélyes szeretetből, ragaszkodásból ered (Bír 8,3; Ez 36,5; 39,25).
Az ÓSZ olykor használja e kifejezést az emberrel kapcsolatban is, de gyakran ilyenkor is Isten ügyére vonatkozóan (4Móz 25,11; Zsolt 31,7; 73,3; 119,139), legtöbbször pedig magával Istennel kapcsolatban. Az indulat fogalmát leggyakrabban kifejező ká’a szó és derivátumai magukban foglalják a féltő szeretetet, a féltékenység jelentéstartalmát is, így Isten indulatának hátterében felismerhetjük a népe iránti ragaszkodást akkor is, amikor népe ellen indul fel (4Móz 25,10kk, 5Móz 6,15; 29,19; Zsolt 79,5; Ézs 59,17; Zak 8,2). Isten indulata népe védelmében gerjed fel a pogányok, ill. az egész föld ellen (Ez 35,11; 36,5; Zof 1,8; 3,8; Náh 1,2). Megbocsátásának és szabadításának jele, hogy megenyhül indulata (Ez 16,42; Jóel 2,18), ill. szánalomra indul népe iránt (Jóel 2,18; Ézs 63,15), a maga szent nevéért (Ez 39,25).
Az ÚSZ az indulatos (orgilosz) kifejezést csak a Tit 1,7-ben használja, az Istennel kapcsolatban számos helyen használt orgé: harag szóból hiányzik az indulat spontaneitása.
