Ír, gyógyír
Ír, gyógyír Az ír gyógyító hatású kenőcs. A legismertebb és leggyakrabban használt »gyógykenőcs« az olaj volt. Az olajjal való megkenés elsősorban tiszteletadást jelentett, emellett azonban gyógyító cselekvésnek is tartották, az olajat gyógyeszközként is használták (Ézs 1,6; Mk 6,13; Lk 10,34; Jak 5,14).
Olaj volt a legfőbb alapanyaga mindegyik gyógyításra használt kenőcsnek (Préd 10,1). A fájdalmat enyhítő, a gyógyító hatást különféle anyagok hozzáadásával fokozták (Jer 8,22). A különféle fűszereket szívesen használták e célra.
A gyógykenőcs készítését Izráel Egyiptomban tanulhatta meg, ahol bizonyára nemcsak a mumifikálást ismerték és gyakorolták, hanem a gyógyítást is. A gyógyír készítésével eleinte a nők foglalkoztak (1Sám 8,13), később hivatásos patikusok (Préd 10,1; 2Móz 30,25; 35; 37,29).
