Jákin és Bóaz
Jákin és Bóaz Salamon király a templom bejárata elé két réz- (bronz) -oszlopot készíttetett. A jobb oldali oszlopot Jákinnak (h. jákin), a bal oldalit pedig Bóaznak (h. bócaz) nevezte el. Mindegyik oszlop, az öt könyök oszlopfővel együtt, 23 könyök magas volt (kb. 10,32 m). Az oszlopok hatalmas hengerek voltak. A hengerek átmérője 1,9 m, a hengerfalak vastagsága kb. 8 cm volt. Az oszlopfőknek hálószerű recézete volt láncformájú zsinórokkal, s 200-200 gránátalma is díszítette őket. Az oszlopfők liliom alakúak voltak (1Kir 7,15-22.41k; 2Krón 3,15-18; Jer 27,19; 52,17.20kk). A két név értelmezése vitatott. Valószínű, hogy két mondat rövidítéséről van szó. A Jákin jelentése: »Az Úr megerősít«, a Bóazé: »Őbenne van az erő«. Ilyen oszlopok más ókori templomoknál is előfordultak (pl. Egyiptomban, Babilóniában), de ezek kőből készültek, a jeruzsálemi pedig bronzból. Kérdés az is, hogy az oszlopoknak milyen jelképes értelmük van. Felfoghatók életfáknak. Az oszlop a fa törzse, az ércfonatok az ágak, a gránátalmák a gyümölcsök. De jelképezhetnek égő- vagy illatáldozati oltárt is. Az 1Kir 7,41-ben ugyanaz a h. (gullah) szó jelenti az oszlopfőt, mint ami a Zak 4,2k-ben a mécseseket tartó tálat. Jeruzsálem elfoglalásakor Nebukadneccar az oszlopokat összetörette és Babilóniába vitette (2Kir 25,13-17).
