János
János Gyakori férfinév a B-ban, h. Jóhanán, g. Joannész. Jelentése: »Az ÚR kegyelmes«.
1. Simon Péter apja (Jn 1,42; 21,15-17), bár Mt 16,16 JÓNA fiának mondja, ami talán a János-Jóannész kicsinyített formája volt.
2. KERESZTELŐ JÁNOS.
3. Főpapi család tagja, aki jelen volt a NAGYTANÁCS ülésén Péter és János kihallgatásakor (ApCsel 4,6).
4. Zebedeus fia, Jakab apostol testvére, Jézus tanítványa volt. A legrégibb feljegyzések személyével kapcsolatban a syn-ban, az ApCsel-ben és a Gal-ben találhatók. Ehhez csatlakoznak Jn ev., levelei, a Jel és a régi egyházi hagyomány.
a) A syn-ok elmondják Jánosról, hogy galileai halász volt, akárcsak apja és testvére (Mt 4,21-22; Mk 1,19-20; Lk 5,10). Anyja neve valószínűleg Salomé (Mt 27,56 és Mk 15,40 összevetéséből). Mk 1,20 szerint János családja valamivel jobb módú lehetett, mint Simon Péteré, mert bérmunkásokat alkalmaztak a halászatnál. Kapernaumban vagy annak környékén laktak, talán Bétsaidában (Jn 1,44). János elhívásának története »a Galileai-tenger partján« (Mk 1,16) játszódik le, ezt követően pedig »elmentek Kapernaumba« (Mk 1,21). Valószínűleg a tengerparton találkoztak Jézussal a város közelében és azután mentek be együtt a városba vele. Péterről kifejezetten meg van írva, hogy bár Bétsaidában született, de a közeli Kapernaumban élt. Az elhívás történetéből viszont kitűnik, hogy János és Péter akkor már ugyanabban a városban laktak. Ha Jánost testvérével, Jakabbal együtt említik, akkor rendszerint a második helyen (Mk 1,19; 3,17; 5,37; 9,2; 10,35.41; 13,3; 14,33). Ez az állandó második hely arra mutat, hogy János fivérénél fiatalabb volt. Jézus az elsők közt hívta el Jánost Galileában, talán csak Péter meg András elhívása előzte meg az övét és testvéréét. János tehát a 12 tanítvány egyike (Mt 10,2; Mk 3,17; Lk 6,14). Elég heves vérmérsékletű lehetett, Jézus a »mennydörgés fiai« melléknevet adta neki és Jakabnak (Mk 3,16). Példák János (és Jakab) heveskedéseire: tüzet kérnek a samáriai falura, ahol nem adtak nekik éjszakára szállást (Lk 9,54); eltiltanak valakit a szolgálattól, mert az nem az ő csoportjukhoz tartozik (Mk 9,38; Lk 9,49). Özvegy édesanyjukat felhasználják arra, hogy első helyet kívánjanak maguknak az eljövendő mennyek országában (Mk 10,35-41; Mt 20,20.24), ami becsvágyukat mutatja.
b) ApCsel és Gal
János három ízben szerepel az ApCsel-ben, mindig Péter apostol társaként. Először az apostolok listáján a második helyen áll, Péter után (1,13). Itt tehát az ev-okhoz képest megfordul a sorrend, ezenkívül a két testvérpárt szétválasztja a szöveg, Pétert Jánossal, Jakabot (János testvérét) pedig Andrással (aki Péter testvére) kapcsolja egybe. Itt már nem családi, hanem tisztsége szerinti csoportjához számítódik (vö. még 3,1.3.4; 4,13.19). Együtt megy Péterrel a templomba, együtt gyógyítják meg a sántát és együtt szenvednek börtönt (3-4. fej.). Végül együtt megy Péterrel Samáriába azért, hogy Fülöp munkáját megnézzék (8,14). Az ApCsel sohasem említi Jánost külön. Szerepel még a 12,2-ben azzal, hogy az ő testvére volt az a Jakab, akit kivégeztek, és nem Jézus hasonló nevű rokona. Pál, a Gal 2,9-ben említi Jánost, az »oszlop« apostolok között (Jakab, az Úr testvére és Kéfás-Péter mellett. Úgy tűnik ebből, hogy inkább zsidó, mintsem pogány misszióban működött. Valószínűleg a jeruzsálemi gyülekezeti vezetők közé tartozott.
c) A »Jánosi iratok«
Ide tartoznak: Jn ev., 1-3Jn és a Jel. A Jel megnevezi szerzőjét: »Krisztus szolgája: János« (1,1 és 1,4). Azonban nem nevezi magát a szerző apostolnak sehol, inkább prófétai műnek tartja könyvét (10,11; 22,6-10; 18,19). A 2-3Jn szerzője pedig »presbiter«-nek nevezi magát. Az 1Jn teljesen névtelen, de vallja, hogy szerzője szoros kapcsolatban állott Jézussal (1,14). A »mi« önmegjelölés talán arra utal, hogy egy apostoli kör (több emberből álló tekintélyes testület) nevében írt. Még érdekesebb, hogy a Jn sem említi szerzőjét, magát Jánost sem említi név szerint (ellentétben a syn-kal), bár a függelékben (21) megállapítja, hogy a húsvét után halászni ment 7 tanítvány közt a Zebedeus fiak is ott voltak (21,2). Viszont az ev egyes részei szemtanúra vallanak (1,14; 19,35; 21,24). A Jn szerint az első két tanítvány közt, akiket Jézus elhívott, az egyik András volt (1,40). De ki volt a másik? Péter nem lehetett, mert róla a következő versek külön elbeszélik, hogy találkozott Jézussal (1,41-42). Tehát valószínűleg János lehetett, mert kifejezetten testvérpárokat említ a szöveg, s Andráson kívül csak Jánosnak volt még testvére a tanítványok között. A »szeretett tanítvány«, akiben Jánost, egyben a Jn szerzőjét sejti a hagyomány, többször szerepel az ev-ban, mindig fontos pillanatokban (13,23; 19,26k; 21,7.22k). De gondoltak arra is egyesek, hogy a »szeretett tanítvány« LÁZÁR lett volna. Felőle is megíratott, hogy Jézus szerette őt (11,3.5.11.36). Ő is részt vett Jézussal együtt egy vacsorán (12,2). Lázárra, aki meghalt és Jézus által feltámadott, ráillik, hogy »nem hal meg« (21,22-23). Másfelől azonban a syn-ok és az ApCsel annyira együtt emlegetik Jánost a 12 apostollal, hogy ebből arra következtethetünk, hogy inkább ő volt »a szeretett tanítvány«, a három, Jézushoz legközelebb álló (Megdicsőülés hegye, Gecsemáné) tanítvány egyike. Van, aki szerint nehéz elképzelni, hogy a »mennydörgés fiából« a szeretet apostola lett, de számításba kell vennünk Krisztus közelsége és a Szentlélek hatása átalakító munkáját János életében.
d) Az óegyházi hagyomány szerint János Jeruzsálemből később Efezusba költözött és ott, ill. annak környékén (Patmosz szigete) írta meg 5 iratát (Jn, 1-3Jn, Jel). Patmosz szigetéről, ahová egy ideig száműzték, visszatért és egészen TRAIANUS császár idejéig élt. Sok legenda maradt fenn Efezusban János ottani működéséről: halott feltámasztása, egy rabló megtérítése stb. Sírját, Máriáéval együtt ma is mutatják Efezusban. IRENAEUS egyházatya arról számol be, hogy János ellenállt az eretnek Kerinthosznak. HIERONYMUS egyházatya pedig a Gal-hez írt kommentárjában említi, hogy az öreg János gyakorta prédikált így: »fiacskáim, szeressétek egymást!«.
Nem minősül legendának Irenaeusnak az a feljegyzése, hogy Papiasz apostoli atyától tudja, hogy az személyesen találkozott Jánossal Efezusban. Papiasz azonban két (!) Jánosról emlékezett: az apostolról és a presbiterről. Így írt: »Ha valaki eljött, aki a vének tanítványa volt, akkor kikérdeztem a vének (régiek) szavairól, arról, hogy mit mondtak András vagy Péter vagy Filep vagy Tamás vagy Jakab vagy János vagy Máté vagy valaki más az Úr tanítványai közül (mit mondtak); és mit mondanak az Úr olyan tanítványai, mint Arisztion és a Presbiter János«. (Eusebius: Egyháztörténet III. 39,4). Ha figyelmesen vizsgáljuk Papiasz visszaemlékezését, megkülönböztethetjük az első csoportot, akikről múlt időben szólt (köztük van az apostol János), a második csoportot (Arisztion és Presbiter János), akikről jelen időben emlékezik és akiket még élőkként emleget. A kutatók egy része arra hajlik, hogy ez utóbbi, Papiasz idejében még élő Jánost tartsa a Jel szerzőjének, az ev és a levelek szerzőjének ellenben Zebedeus fia Jánost, az apostolt. Ez azonban csak feltételezés, egyértelműen nem lehet bizonyítani. Egy másik elmélet szerint minden jánosi irat egy bizonyos »kör« műve, melyet »jánosi körnek« neveznek, ebben maga az apostol és gyülekezete, tanítványai vettek részt és alakították ki sajátos teológiájukat. Arra, hogy Jn szerzőjének tanítványi köre volt, az egész 21 fejezet utal. Annyi bizonyos, hogy kezdeti ellenkezések után kb. Kr. u. 180-ban már az egész egyház elfogadta, hogy a Jn János apostoltól, Zebedeus fiától ered.
5. János-Márk Barnabás és Pál apostol segítőtársa az 1. missziói út alkalmával (ApCsel 12,12.15; 13,5.13; 15,37), az előbbinek unokaöccse, aki azonban a missziói út közben visszafordult és nem kísérte őket tovább. Emiatt Pál legközelebb nem volt hajlandó magával vinni János-Márkot, hanem külön-külön indult missziói útra ő is és addigi szolgatársa: Barnabás is. Egy későbbi időpontban azonban újra Pál környezetében találjuk János-Márkot, tehát az apostol megbékült vele (Kol 4,10; Filem 24), sőt ragaszkodott jelenlétéhez (2Tim 4,11). Péter apostol kíséretében ugyancsak ott találjuk (1Pt 5,13). Lehet, hogy János-Márk lévita volt, nagybátyjáról, Barnabásról ezt biztosan tudjuk (ApCsel 4,36). Édesanyjának háza volt Jeruzsálemben, ez a ház az ottani keresztyének egyik gyülekezőhelye volt (ApCsel 12,12). Hogy azonos-e János-Márk azzal a »menekülő ifjúval«, akiről Jézus elfogatása történetében olvasunk (Mk 14,51-52), nem tudjuk bizonyosan. Azt sem, hogy vajon ő-e Mk írója.
BJ
