János evangéliuma

Teljes szövegű keresés

János evangéliuma Sorrendben a 4. ev az ÚSZ-i kánonban. Első 20 fejezete a »szeretett tanítvány« (21,20) műve, akit az óegyházi hagyomány a 12 apostol egyikével, ZEBEDEUS fia Jánossal, Jakab testvérével azonosított, a záró (21.) fejezet pedig a »szeretett tanítvány«-hoz tartozó kör alkotása (ld. JÁNOS).
1. A 4. ev kapcsolata a syn-kal
a) Egyezések
A passiótörténet sok részletén kívül az ev-ban hat olyan elbeszélést találunk (a templom megtisztítása 2,13-22; távolról gyógyítás 4,46-53; az ötezrek megvendégelése 6,1-13; tengeren járás 6,16-21; megkenetés 12,1-8 és a jeruzsálemi bevonulás 12,12-15), melyek syn párhuzamai félreismerhetetlenek. Ezeken kívül némely részlete szó szerint egyezik Mk-val és Lk-val. Jézus szavait olykor a syn-kal szó szerint, máskor hasonlóképpen idézi.
b) Eltérések
Jn földrajzi és időbeli (kronológiai) adatai nem mindenben egyeznek a syn-ével. Nem egy, hanem két és fél évig tart Jn-ban Jézus nyilvános működése. Nemcsak az utolsó nagyhéten megy fel Jeruzsálembe, hanem ezt megelőzően többször. A keresztrefeszítés dátuma ebben az ev-ban egy nappal előbbre esik, a syn adatához képest. Feltűnő, hogy Jézus beszédei a syn-nál főként Isten országáról, Jn-nál főként a Jézusba vetett hitről szólnak. Formájukat tekintve ezek nem egyes Jézusi mondások gyűjteményei, inkább hosszabb, gyakran párbeszéddel átszőtt igehirdetések, mindig egyetlen témáról (újjászületés, élővíz, feltámadás stb.). A történetek nem rövid perikópák, hanem hosszabban elbeszélt »novellák«. Jézus csodái egyre nagyobbak, emelkedő tendenciát mutatnak.
c) A magyarázat az egyezésekre és az eltérésekre az, hogy Jn olyan szóbeli hagyományt foglalt írásba, amely részben közös volt a syn-kal, de megvoltak a maga külön forrásai és szerkesztési szempontjai is. Valószínűleg ismerte a syn-at, de közvetlenül nem merített azok anyagából.
2. Az ev gondolatmenete
Az 1-12. r.-ben Jézus nyilvános működése, a 13-21. r.-ben tanítványai közti igehirdetését és húsvéti megjelenéseit mondja el, a 18-19. r.-ben pedig a passiót találjuk. Az 1,1-18: prológus az Ige testet öltéséről, a 21. r. az evangélista tanítványi körének az ev-hoz illesztett zárófejezete.
Az 1. r. Keresztelő Jánossal és Jézus első tanítványai elhívásával foglalkozik. A 2. r.-ben a kánai menyegző és a templom megtisztításának történetét találjuk. A 3,1-21 Nikodémussal foglalkozik, majd ismét Keresztelő János bizonyságtétele következik. A 4. r. a samaritánus assszony és a samaritánusok egy részének hitre jutását mondja el, valamint a királyi ember fia meggyógyítását. Az 5. r.-ben van a 38 éve beteg meggyógyítása és Jézusnak, mint ítélőbírónak, a beszéde. A 6. r. fő témája: az ötezrek megvendégelése, tengeren járás, Jézus az élet kenyere, Péter hitvallása. A 7. r. az egyik lombsátorünnepet írja le, melyen Jézus is jelen volt, a 8. r. a hitetlen néppel folytatott vitája. A 9. r.-ben találjuk a vakon született meggyógyításának történetét, a 10. r.-ben a jó pásztorról és juhairól szóló részt. A 11. r.-ben Lázár feltámasztását és a nép vezetői Jézus elleni eljárása kezdetét tartalmazza. A 12. r.-ben Jézus megkenetését és a virágvasárnapi eseményeket olvassuk, ez a szakasz az »övéi hitetlensége« megállapításával zárul. A 13-17. r.-ek a búcsúzást (utolsó vacsora, lábmosás, búcsúbeszédek, főpapi ima) tartalmazzák, míg a 18-19. r.-ek a szenvedéstörténet (elfogatás, kihallgatás, elítélés, keresztrefeszítés, eltemetés), a 20-21. r-ek pedig a feltámadás történeteit.
3. Az ev forrásai
Az ún. »háromforrás-elmélet« szerint Jn a) a »jel« (szémeia)-forrás, csodatörténetek; b) a »kijelentésbeszédek« gyűjteménye és c) egy összefüggő szenvedés- és feltámadástörténet összeállításából keletkezett. Ez a feltevés vitatható, leginkább a jelforrás előzetes meglétét fogadják el néhányan.
4. Az ev vallástörténeti helye
Egyrészt biztos, hogy Jn mélyen a zsidó kultúrkörben gyökerezik (pl. sémita nyelvi formák figyelhetők meg az eredeti g. szövegben, ÓSZ-i utalások stb.), másrészt az is biztos, hogy olyan időből ered, amikor már az egyház és a zsinagóga elszakadtak egymástól. Stílusa, világképe, teológiájának néhány vonása a GNÓZIS, különösen annak mandeus iránya közelében jelöli ki a helyét. Utóbbira jellemző a mennyei világból leszálló, majd oda távozó Kijelentő, aki az emberek megváltására érkezett. Közös vonás a DUALIZMUS nyelve, mely éles ellentétbe állítja a mennyei és földi világot. Különbségek: Jn vallja az Ige testetöltését (1,14a), Jézus valóságos emberségét, a kereszthalál tényét, a feltámadást, a világot teremtő és megváltó Istent stb. Közös vonása Jn és a QUMRÁN-i szövegeknek pl. a világosság-sötétség, igazság-hazugság ellentétpárok használata - azonban az ev-ban oly gyakori élet-halál ellentétpárjai a qumráni szövegekből hiányoznak. Megállapíthatjuk, hogy a SZINKRETIZMUS világa Jn-nál jobban tükröződik, mint az első három ev-ban. Ám Jn maga biztosan nem a gnosztikus, hanem a keresztyén üzenetről kíván bizonyságot tenni, talán úgy, hogy nyelvezete és a művében felhasznált néhány fogalom segítségével közelebb kerülhessen gnosztikus gondolkodású olvasóihoz.
5. Az ev sajátosságai
a) Írói eszközei
A közös keresztyén hagyomány tudatos megválogatása vagy átalakítása. Stílusához tartozik a sok visszautalás már leírt eseményekre, a történetek részletes kidolgozása, hosszú dialógusok alkalmazása. Jellegzetessége, hogy a történetek Jézus beszédeivel, az utóbbiak viszont az evangélista megjegyzéseivel folytatódnak. A szereplők gyakran egy-egy csoport »típusává« lesznek. Alkalmazza a »kettős értelmű« szavakat (pl. élő víz).
b) Teológiai célja és jellege
Azt, amit az ősegyház Jézusról tudott, Jn nemcsak továbbadni, de értelmezni is kívánta. Célját a 20,31-ben találjuk: »Ezek azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus«. Krisztológiájára jellemző a PRAEEXISZTENCIA (Krisztus már születése előtt, öröktől fogva létezett), az isteni jelleg előtérbe helyezése, Krisztus és az Atya egységének hangsúlyozása. Az eljövendő dolgokról aránylag keveset szól.
6. Szerzője és keletkezési körülményei
Maga az ev sehol nem említi szerzője nevét. A szerzőként szereplő »szeretett tanítvány« azonban Zebedeus fia Jánosra utal. Irenaeus egyházatya (Kr. u. 180 körül) ezt erősíti meg. Szmirnai Polikárposz püspök (megh. 155) személyesen ismerte Jánost, de nem említette, hogy az a 4. ev szerzője. Papiász apostoli atya viszont egy bizonyos »presbiter Jánost« említ. Biztosat tehát nem tudunk, de míg az ellenkezőjét be nem bizonyítják, az óegyházi hagyomány alapján megmaradhatunk amellett, hogy János a szerző. Szereztetési helyként K-Palesztinát, Szíriát, Kisázsiát (Efezus!) szokták jelölni. A 2. szd. elején az egyik papirusz már tartalmazza néhány versét, ezért keletkezése az 1. szd. végére vagy a 2. szd. elejére tehető.
BJ

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages