János levelei

Teljes szövegű keresés

János levelei
1. Gondolatmenetük
1Jn: Bevezetés: 1,1-4; I. rész: 1,5-2,17. Az Istennel való közösség és az istenismeret a testvéri szeretetben válik valósággá. II. rész: 2,18-3,24. A tévtanítók fellépése a végidők jeleként érthető. Az Antikrisztussal szemben ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. III. rész: 4,1-5,12. A hitvallás, a reménység és az etika összefüggése. Befejezés: 5,13. Záradék: 5,14-21 halálos és nem halálos bűnök.
2Jn: Köszöntés: 1-3; Főrész: 4-11; Intés a parancsolatok (testvéri szeretet!) megtartására, óvás a tévtanítóktól. Zárás: 12-13. Az író rövidesen meglátogatja a címzetteket. Köszöntések.
3Jn: Köszöntés: 1; Főrész: 3-8; Dicséret azért, mert a címzett az igazságban jár, befogadja a vándormisszionáriusokat. Panasz Diotrefész ellen: 9-10; Dicséret Demetriosznak: 11-12. Zárás, üdvözlés; az író rövidesen megérkezik: 13-15.
2. Az adott történeti helyzet a levelek keletkezése idején
1Jn - A 2,18-19-ből kiviláglik, hogy abban az egyházi közösségben, amelyhez mind az író, mind a címzettek tartoztak - »Jánosi körnek« nevezi a szakirodalom -, feszültség támadt azért, mert a gyülekezetekből kivált tanítók téves gondolatokat terjesztettek. Ők is Jn-ra hivatkoztak, akárcsak a levél írója, de gnosztikus értelemben magyarázták azt. Tévtanításuk főbb jellemvonásai: lényegi azonosság az ember legbensőbb énje és Isten között, melyből a bűntelenség hamis képzete adódott (1,8.10 »nem vétkeztünk«). Szerintük a »lelki ember« belsejében nincs ott a bűn, mert az csak a test világában jelentkezik. Istent szerették, de az Ő képére formált embert nem (4,20). Olyan elvont igazságokat hirdettek, melyekből nem támadt igaz élet, a rászorultak iránti felelősségvállalás (3,7.17). Hamis krisztológiát tanítottak, Jézust nem vallották testben eljött Krisztusnak (2,22; 4,15; 5,15). Vagyis különválasztották a történeti Jézust attól a Krisztustól, akinek feltámadását hirdették. Azt mondták, hogy csak »vízben« jött el, de nem »vérben« (5,6), azaz csak a vízben való megkeresztelkedésétől kezdve kapta meg Isten Lelkét és az isten-fiúság ajándékát, de a »vér«, azaz a kereszthalál előtt »elhagyta« őt ez az isteni Lélek. Az 1Jn ez ellen a tévtanítás ellen harcol. »Antikrisztusinak'«-nak nevezi azt, aki Jézust nem vallja testben megjelent Krisztusnak (4,2-3) - egybehangzóan Jn 1,14-gyel.
2-3Jn Az előző levéltől eltérőleg e két levél szerzője megnevezi magát, ő a presbiter. A 2Jn címzettje a »kiválasztott úrnő« (= az egyik gyülekezet), célja pedig az, hogy ne fogadják be az egyházba azokat a tanítókat, »akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el« (2Jn 7). - A 3Jn címzettje GÁJUSZ, akit az író éppen azért dicsér meg, mert befogadta a vándormisszionáriusokat, akik az igaz tanítást terjesztik. Ugyanakkor megbélyegzi DIOTREFÉSZt, aki »nem fogadja be a testvéreket« (3Jn 10). Diotrefész »elsőségre vágyása« az ún. monarchikus episzkopátus, a gyülekezet egyszemélyes vezetésére törekvés egyik első jele az ősegyházban.
3. A levelek irodalmi formája és egységessege
Az 1Jn nem levélformában készült, hiányzik belőle a címzettek és a szerző megnevezése, a köszöntés és az üdvözlés. Bár 13-szor fordul elő benne az »írtam« formula, tehát tartalmilag levélnek tekinti szerzője. Valószínűleg körlevélnek (egyszerre több gyülekezethez, a gyülekezetek bizonyos csoportjához) vagy traktátusnak készült. A 2 és 3Jn-nak határozott levéljellege van, megnevezett címzettekkel és íróval. Az 1Jn sok tekintetben utánozza a Jn irodalmi formáját. Saját bevezető szavai az ev prológusára hasonlítanak, a vége (1Jn 5,13) pedig Jn befejezéséhez (20,31). A »mi« névmás használatával érzékelteti, hogy a »Jánosi Kör«-höz tartozik, helyesen értelmezi az ev-ot.
Az 1Jn egységességét egyes kutatók kétségbe vonták. Feltételezésük szerint a szöveg egy alapiratra és annak magyarázatára választható szét. Amikor azonban a két feltételezett forrást meg kellene különböztetniük a szövegben, ellentmondó válaszaikkal maguk cáfolják meg kérdésfeltevésük jogosságát. Több alapja van annak a feltételezésnek, hogy az 5,14-21 záradéka eredetileg nem tartozott a levélhez. Az ún. Comma Johanneum (5,7-8) bővített formáját csak egyes újabb kéziratok hozzák, a régi tekintélyes kéziratok nem. Az ÚF el is hagyja ezt a bővített formát. - A 2 és 3Jn egységessége nyilvánvaló.
4. A szerző személye, a levelek keletkezési helye és ideje
Az 1Jn szövege nem említi szerzőjét. A címirat későbbi keltezésű. Biztos, hogy az ún. »Jánosi Kör«-höz tartozó személy műve, aki talán azonos Jn írójával vagy annak hű tanítványa. Az 1Jn-ra már a 2. szd. elején hivatkoznak. Polikárposz szmirnai püspök (Fil 1,1), Papiász és Justinus mártír. A 2. szd. végén pedig Irenaeus (Lyon), a Muratori Kánon (Róma), Alexandriai Kelemen és Tertullianus (É-Afrika). Mivel a Jn után írták, keletkezési idejét 100-110 körülre tehetjük, kisázsiai környezetben. - A 2 és 3Jn szerzőjét »Presbiter«-ként említi. Ez a szerző egyházi tisztségére vonatkozott. Papiász adata alapján az efezusi presbiter Jánosra gondolhatunk. Stíluselemzéssel nem lehet biztos következtetést levonni e rövid levelekből szerzőjük kilétére nézve. Keletkezésük ideje a 2. szd. elejére tehető, helye pedig Szíria vagy Kis-Ázsia.
BJ

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages