Jebúsziak
Jebúsziak Kánaáni törzs (1Móz 10,16; 1Krón 1,14). Területét Isten Ábrahám utódainak ígérte (1Móz 15,21; 2Móz 3,8.17; 13,5; 23,23; 33,2; 34,11; 4Móz 13,29; 5Móz 7,1; 20,17; Józs 3,10). Központja Jeruzsálem (2Sám 5,6; 1Krón 11,4). Amikor fennhatósága alá tartozott a város, Jeruzsálemet, vagy legalábbis a város egy részét, lakosairól nevezték Jehúsznak (Józs 18,28; Bír 19,10). Az ország felosztásánál területe Benjámin és Júda között oszlott meg (Józs 15,8; 18,16). A jebúsziak legyőzése és területük birtokbavétele nem könnyen és nem egyszerre történt. Adónicedek, Jeruzsálem királya, akit nem jebúszinak, hanem emórinak nevez a B, az izráeliektől való félelmében Gibeón ellen szervez koalíciót sikertelenül (Józs 10). Jeruzsálem nem került izráeli kézre csatavesztés után, továbbra is jebúsziak lakták (Józs 15,63; Bír 1,21). Így volt a bírák korában is (Bír 19,11-12). Sőt amikor Dávid elfoglalja a várost (2Sám 5,6-8; 1Krón 11,4-6), még akkor is marad az őslakosságból. Később egy ilyen jebúszi őslakostól, Araunától, vagy Ornántól vásárolta meg Dávid azt a helyet, ahol áldozatot mutatott be a bűne miatti öldöklés megszűnésekor (2Sám 24,16-25; 1Krón 21,15-30), ahová később a templom is épült (2Krón 3,1). A jebúsziak maradékát Salamon tette szolgákká (1Kir 9,20; 2Krón 8,7). Még Ezsdrás korában is tartottak számon belőlük (Ezsd 9,1).
