Jéhú
Jéhú 1. Benjámini férfi, Saul rokona. Anatótból való. Dávidhoz csatlakozott. Vele volt Ciklagban az íjjal fölszereltek között (1Krón 12,2-3).
2. Próféta, Hanáni fia. Jósáfát király (Kr. e. 870-848) udvarában élt (2Krón 19,2). Jósáfát kegyessége a prófétai irányításnak is köszönhető (2Krón 18,28-34). Jéhú próféta Jósáfát király tetteit is megírta, melyet fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe (2Krón 20,34). Jéhú Isten megbízásából már Baasa, Izráel királya fölött (Kr. e. 908-886) is ítéletet hirdetett (1Kir 16,1-13). Először tehát Izráelben működött, azután Júdában.
3. Izráel királya (841-814), Jósáfát fia, Nimsi unokája (2Kir 9,2). Hogy máshol Nimsi fiának nevezik (1Kir 19,16; 2Krón 22,7), az nem az apa-fiú viszonyt, hanem származását jelöli. Jéhú eredetileg az izráeli király seregének egyik főparancsnoka volt (2Kir 9,5). A sereggel Rámót-Gileádban maradt, amikor Jórám király sebeiből gyógyulni Jezréelbe vonult vissza. A király távolléte adta az alkalmat Jéhúnak a hatalom magához ragadására. Erre a tettére azonban nem a saját elhatározásából jutott. Elizeus próféta kenette fel királlyá, és bízta meg az Úr nevében Áháb háza kipusztítására (2Kir 9,1-10). Felkenetése után parancsnoktársai azonnal elismerték Izráel királyának. Jéhú ezután halogatás nélkül Jezréelbe indult a sereggel. A városból elébe jövő királyt a jezréeli Nábót volt birtokánál teríti le. Így teljesedett be Isten ítélete (2Kir 9,25; 1Kir 21,19). Jórám királlyal együtt jött ki a várból Jéhú elé Ahazjá, júdai király is, aki beteglátogatóban volt nagybátyjánál (2Kir 9,16.21). Jéhú Ahazját is üldözőbe vette és megsebesítette, aki Megiddónál sebeibe bele is halt (2Kir 9,27). Ezek után érkezett el Jéhú a jezréeli várba, ahol Jezábelnek lett vége úgy, ahogyan a próféta megmondta (2Kir 9,30-37; 1Kir 21,23). Jéhú forradalma és vérengzése tovább folytatódott. Elpusztította Áháb 70 leszármazottját Samáriában (2Kir 10,1-8), és azokat is, akik Áháb házából Jezréelben voltak a királyi ház bizalmasaival együtt (2Kir 10,11). Ezek után Samáriába indult, hogy a fővárost is birtokba vegye. Útközben találkozott a meggyilkolt júdai király rokonságával. Ezeket is lemészároltatta (2Kir 10,12-14). Ekkora öldöklésre azonban már nem volt prófétai felhatalmazása. Ezért szól róla is a próféta ítéletet (Hós 1,4). Jéhú még Samáriába érkezése előtt találkozik Jehónádábbal, Rékáb fiával. Jehónádábbal összefogva pusztította ki Jéhú a Baal-tisztelőket, és rombolta le a Baal-templomot (2Kir 10,18-27). Jéhú forradalmának kirobbanásában azonban gazdasági, társadalmi tényezők is szerepet játszottak. Az Omri-dinasztiának föníciaiakkal való kereskedelmi kapcsolataiban egyes rétegek meggazdagodtak, mások elszegényedtek. A szegények helyzetét szárazság is súlyosbította (1Kir 17,1-7). A gazdag kereskedők ezt a maguk javára használták ki, olykor csalárd módon is (ld. Nábót, 1Kir 21). Ilyen feszültségek álltak Jéhú forradalma mögött. Jéhú forradalmának külpolitikai következményei: a Baal-papok kiirtására válaszul arám seregek elfoglalták Gileád földjét (2Kir 10,32k). Ámós ezért hirdet ítéletet Damaszkusz és Hazáel ellen (Ám 1,3). Jéhú az asszír birodalom feltámadó erejében keres segítséget. III. Szalmanasszar »fekete obeliszkje« őrzi annak emlékét, ahogy Jéhú ajándékot ad át neki hódolata jeléül. Jéhú utódai Isten ígérete szerint negyedíziglen ülhettek Izráel trónján (2Kir 15,12).
4. Simeon törzsi nemzetségfő, Jósibjá fia. Ezékiás korában elment Gedór felé nyájainak tágas legelőt keresni (1Krón 4,35-41).
5. A júdabeli Sésán leszármazottja, Óbéd fia, Azarjá apja. Sésán egyik lányát egyiptomi szolgájához, Jarjához adta feleségül, tőle származik (1Krón 2,34-38).
BöJ
