Jeremiás, Jeremiás könyve

Teljes szövegű keresés

Jeremiás, Jeremiás könyve H. jirmöjáh, jirmöjáhú. Jelentése: »az Úr felemel« (mások szerint: »az Úr alapít«); g. Ieremiász.
1. A próféta kora
Jeremiás Kr. e. 650 körül született a Benjámin-törzs területéhez tartozó Anátótban, Jeruzsálemtől kb. 7 km-re, ÉK-re. Apja pap volt. Lehetséges, bár nem bizonyítható, hogy Jeremiás Ebjátártól származott, akit Salamon király Anátótba száműzött (1Kir 2,26k). Prófétai elhívása Jósiás király 13. esztendejében, Kr. e. 627-ben történt (Jer 1,2). Több mint negyven éven át hirdette a rábízott Igét. Jeruzsálem eleste után (Kr. e. 587) honfitársai Egyiptomba vitték, és ott is halt meg.
Jeremiás kora politikai és vallási tekintetben egyaránt mozgalmas kor volt, tele nagy és fontos eseményekkel. Kr. e. 650-ben már elkezdődött az asszír birodalom hanyatlása. Kr. e. 669 óta ÉSZARHADDÓN fia, ASSZURBANIPÁL uralkodott. Ő már nem vezetett hódító hadjáratokat; inkább a ninivei ékírásos könyvtár gyarapításával törődött. Először saját testvére, Babilónia uralkodója, Szamasszumukin lázadt fel ellene. Bár a lázadás kudarcba fulladt, nem sokkal Észarhaddon halála után (Kr. e. 632) Babilónia már önálló királyság lett (Kr. e. 625). Királya, a káldeus Nabopolasszár megalapította az újbabilóniai birodalmat. Egyidejűleg a Küaxarész vezetése alatt álló médek és a szkíták is fenyegették Asszíria hatalmát. A babilóniai, méd és szkíta seregek egyesült támadása következtében Kr. e. 612-ben elesett Ninive, Asszíria fővárosa. Szinszariszkun király is elesett. Utána Asszur-Uballit lett a király, aki Harránba tette át székhelyét. De Kr. e. 610-ben Harránt is meghódították a babilóniai és szkíta seregek. Egy év múlva Asszur-Uballit még kísérletet tett arra, hogy egyiptomi segítséggel visszafoglalja Harránt. Ez volt az a hadjárat, amely végzetes következményekkel járt Júda számára is. Jósiás király szembeszállt az Asszíria segítségére siető Nékó fáraóval, és Megiddónál maga is életét vesztette a harcban, Kr. e. 609-ben (2Kir 23,29k tévesen állítja, hogy Nékó Asszíria ellen vonult). Bár Nékónak nem sikerült Asszíria hatalmát megmenteni, Palesztina néhány évre egyiptomi fennhatóság alá került. A fáraó - Asszíriából visszatérve - foglyul ejtette az időközben megválasztott Sallum királyt. Helyette annak testvérét, Eljákimot tette királlyá. Nevét Jójákimra változtatta annak jeléül, hogy felette és országa felett Egyiptom uralkodik.
Azonban négy év múlva, Kr. e. 605-ben Nékó fáraó seregét megverte a babilóniai sereg. A hadvezér a beteg Nabopolasszár király fia, Nebukadneccar volt, aki egy év múlva király lett, és Kr. e. 604-562-ig uralkodott (2Kir 24,7; Jer 46,2). Júda országa gazdát cserélt: immár Babilónia adófizetője lett. De három év múlva Jójákim megtagadta az adófizetést. A megtorló hadjárat Kr. e. 598-ban következett be: Nebukadneccar serege körülvette Jeruzsálemet. Ekkor már Jójákim nem élt, helyette 18 éves fia, Jójákin uralkodott. Ő megadta magát, hogy a várost és a népet megmentse az ostromtól. Jójákin családostól és a »felső tízezerrel« együtt fogságba került (2Kir 24,12-16). Ez volt az első deportáció.
Nebukadneccar Jójákin egyik nagybátyját, Mattanját tette királlyá, és nevét Cidkijjára változtatta (2Kir 24,17). Cidkijjá gyenge, határozatlan ember volt, aki kilencévi uralkodás után hűtlenné vált Nebukadneccarhoz. Ezúttal már nem sikerült elkerülni Jeruzsálem ostromát és pusztulását. Az egyiptomi felmentő sereg nem tudott segíteni (Jer 34,21; 37,5.7-9). Jeruzsálemet elfoglalták, a királyt megvakítva fogságba vitték, és a nép nagy részét is elhurcolták. Ez volt a második deportáció Kr. e. 587-ben.
Az elpusztított ország helytartója Gedaljá lett (Jer 40,5k). Őt azonban megölték (Jer 41). A nép egy része - a babilóniai király büntetésétől félve - Egyiptomba menekült (Jer 42-44).
2. Jeremiás prófétai működésének első szakasza Kr. e. 627-622. Igehirdetésén Hóseás és Ámós próféta hatása látszik. Ez azt jelenti, hogy főleg izráeli tradíciókra épít. Az elhívási látomásban látott mandulavessző Ám 8,1-3-ra emlékeztet. Hóseáshoz hasonlóan a nép bűnének az áldozóhalmokon folytatott Baal-kultuszt látja, és ezt paráznaságnak tartja (Jer 2,23k; Hós 4,12-14; 10,1k; 11,1k). A pusztai vándorlás idején Izráel még az Úr tiszta és szent mátkája volt, de Kánaánba érkezve megromlott (Jer 2,1-13.10-28; Hós 2,16-25; 6,7k; 9,10.15). Ebben a helyzetben a próféta megtérést hirdet: Törjetek fel új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé! (Jer 4,3 vö. Hós 10,12). A próféta működésének első szakaszából való igék a 2-6. r.-ben találhatók.
Kr. e. 622-609-ig tart a próféta hallgatásának kora. A hallgatást úgy is magyarázzák, hogy Jeremiás eredménytelennek látta addigi munkáját, és kimondta: a gonoszok nem tisztíthatók meg (Jer 6,27-30). Ezért reménytelen a további igehirdetés. Valószínűbb azonban, hogy a próféta egyetértett azzal a reformmal, amelyet Jósiás király 621-ben, a törvénykönyv megtalálása után hajtott végre (2Kir 22,23). A király a törvénykönyv értelmében kezdett kormányozni, és a Deuteronomium szavát állami törvénnyé tette. Ennek értelmében a jeruzsálemi templomot megtisztította a kánaáni vallások és az asszír vallás (csillagimádat) kellékeitől (2Kir 23,4kk). Bár ezekről Jeremiás nem szól, később mégis elismeréssel szól Jósiás királyról, aki »törvényesen és igazságosan járt el« (Jer 22,15k). A próféta később, szenvedései között is olyan emberekkel volt kapcsolatban, akik a (deuteronomiumi) reformban pozitív módon részt vett emberek leszármazottai. Ilyen volt Ahikám, Sáfán fia (Jer 26,24; 2Kir 22,12.14), Gemarja, Sáfán másik fia (Jer 36,12.25) és Gedaljá (a későbbi) helytartó, Ahikám fia (Jer 39,14; 40,5). Nem valószínű, hogy ezek az emberek a legsúlyosabb időkben is készek lettek volna a próféta mellé állni, ha ő a reform ellen küzdött volna. Lehetséges, hogy az ún. »vigasztaló könyv« (Jer 30–31), mely a szétszórt Izráel (az É-i országrész) összegyűjtéséről szóló üdvígéreteket tartalmazza, ebből az időből való. Ebben található az új szövetségről szóló híres prófécia is (Jer 31,31-34). A háttérben Jósiás király politikai programja is ott állt: az asszír birodalom gyengülése lehetővé tette, hogy egyre több izráeli területet vegyen birtokba, és a reformot ezeken a területeken is véghezvigye. Jósiás célja a dávidi birodalom helyreállítása, Dávid düledező sátrának fölállítása volt (Ám 9,11).
A harmadik korszakban, Kr. e. 609-598-ban már elkezdődött Jeremiás szenvedésének története. Jójákim király nem folytatta a reformot; lerombolta apja munkáját. Ezenkívül szerette a fényűzést, zsarnokságot és elnyomást vezetetett be (Jer 22,13-19). Jójákim uralkodása elején mondta el a próféta azt a híres templomi beszédet, amely majdnem az életébe került (Jer 7,1-15; 26). Időközben ui. a nép - félreértve a kultuszcentralizáció értelmét - a templom sérthetetlenségében kezdett babonásan bízni. Jeremiás viszont azt hirdette, hogy ha a nép továbbra is megszegi Isten parancsolatait (a Tízparancsolatot, Jer 7,8k), elpusztul a templom, ahogyan elpusztult Siló is (Jer 7,12-14). Ettől kezdve a papok ellenségei lettek Jeremiásnak. Amikor pedig Jójákim király elégette azt az irattekercset, melyre a próféta ítéletet és megtérést hirdető igéi voltak felírva (Jer 36,1-6), Jeremiás a király ellen is ítéletet hirdetett (Jer 36,27-32). Ez Kr. e. 605-ben történt.
A próféta szolgálatának utolsó szakasza Kr. e. 598-tól, az első deportációtól élete végéig tartott. Cidkijjá uralkodásának negyedik évében öt szomszéd állam követei tárgyaltak Jeruzsálemben (Jer 27,3). Az országot Babilónia-ellenes lázadásba akarták bevonni. Jeremiás jelképes cselekedettel, nyakába vett igával, hirdette, hogy az Úr most Babilónia királyának adta az uralmat, és csak az a nép maradhat életben, amely Babilónia királyának az igájába hajtja a nyakát (Jer 27,8). Ugyanakkor Jeremiás levelet is írt a babiloni foglyoknak, intve őket, hogy munkálkodjanak Babilónia javán (= békéjén) és imádkozzanak érte (Jer 29,4-7.10kk). Ez nemcsak a helyzet jó felismeréséből következő tanács, hanem jól mutatja a próféta hitét és élő reménységét. Így teljesült be a próféta elhívása alkalmával elhangzott parancs: gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! Az ítélet idején a próféta épített és plántált. Pedig ebben az időben érte a legtöbb szenvedés. A gyenge jellemű Cidkijjá király mindinkább az Egyiptom segítségében bízó háborús párt és az azt támogató hamis próféták befolyása alá került. Jeremiást árulónak kiáltották ki, és börtönbe zárták. Még itt is tanújelét adta élő reménységének: szabályos adásvételi szerződéssel földet vett (Jer 32,6-15) és ezzel is hirdette: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban! Az alkalmatlanná vált királyok után születik még jó király is Dávid házában (Jer 23,1-6).
Szenvedései hatására írta meg a próféta jól ismert konfesszióit: (Jer 11,18-23; 12,1-6; 15,10-12.15-21; 17,12-18; 18,18-23; 20,7-18). Ezek az egyéni panaszénekek műfajához tartoznak. Azonban a próféta olyan messzire ment a panaszkodásban, hogy kis híján elbocsátotta szolgálatából az Úr; meg kellett térnie, hogy próféta maradhasson (Jer 15,19). Ő még nem tudta, hogy szolgálatához a szenvedés éppenúgy hozzátartozik, mint az igehirdetés. De azt ő is tudta, hogy az Úr együtt szenved népével (Jer 12,7k).
3. Jeremiás könyve a LXX szövegében 2700 szóval, a könyv nyolcadrészével rövidebb, mint a h. B-ban. Ez azt mutatja, hogy a könyv a Kr. e. 3. szd. végén még nem volt meg végső formájában. Magvát a próféta saját feljegyzései alkotják, főleg a 2-9. r.-ben. Számolnunk kell a próféta munkatársának, Bárúknak a közreműködésével is, aki főleg a prófétáról szóló elbeszéléseket foglalta írásba és rendezte. Különbség van a h. és g. szöveg között a könyv fejezeteinek a sorrendjében is. A h. szövegben az 1-25. r. saját népe ellen szóló ítélethirdetést tartalmaz, a 26-35. r. ígéreteket, a 36-45. r. főleg Bárúk iratait, a 46-51. r. más népek elleni jövendöléseket, az 52. r. történelmi függeléket. A LXX sorrendje helyesebb. Itt is saját népe ellen szóló ítélethirdetés áll elöl az 1-25. r.-ben, ezután 25,14-32,38-ban az idegen népek elleni jövendölések (ez megfelel a h. szövegben a 46,51. r.-nek); majd 33-42. r. (a h.-ben 26-35.) ígéretek Júda és Jeruzsálem számára; 43-51. r. Bárúk iratai (a h.-ben 36-45.) és végül a függelék 52. r.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages