Jeremiás siralmai
Jeremiás siralmai 1. Az ÓSZ egyik könyvének címe. A könyv a h. B-ban az 'éká címet viseli, mely a panaszénekek gyakori bevezető szava; jelentése: Hogyan! (JSir 1,1; 2,1; 4,1). A zsidó hagyomány kíná (sirató ének, és ennek többes száma: kinóth) néven emlegeti; innen van a g. thrénoi, a latin threni = könnyek, lamentationes = siralmak kifejezése. A könyv az »iratok« között van, az »öt tekercsen« (hámís mögillót) belül a negyedik helyen.
2. Formai jellegzetessége az akrosztikhon. Az 1. és 2. r.-ben háromsoros versszakok elején áll a h. ábécé soron következő betűje, a 4. r.-ben kétsoros versszakok elején, a 3. r.-ben a háromsoros versszakoknak nemcsak első sorában, hanem mindhárom sorban azonos betű áll elöl, végül az 5. r. nem alfabetikus, hanem ún. alfabetizáló költemény, amely 22 sorból áll a h. ábécé száma szerint. További formai jellegzetességük az, hogy a sirató énekek szokásos versmértéke, az ún. kíná-metrum vonul végig (itt-ott kivételekkel) a költeményen. Ez azt jelenti, hogy az egyes sorokban 3 + 2 hangsúlyos szó áll. Magától értetődő dolog, hogy a költemények belső rendjét megzavarja az a körülmény, hogy a szerzőnek az ábécé rendjéhez kellett alkalmazkodnia.
3. A könyv szerzőjének nem Jeremiás prófétát tartjuk. Ő nem úgy gondolkozott, hogy lejárt a próféták ideje, nincs többé kijelentés (JSir 2,9). Harcolt az ellen a nézet ellen is, hogy a jelen nemzedék ártatlanul hordozza az atyák bűneinek büntetését (Jer 31,29k; Ez 18,2); ezt JSir állítja (5,7). Ez éppen úgy a nép körében elterjedt nézet volt, mint az egyiptomi segítségben való bizakodás (JSir 4,17); a próféta ez ellen is harcolt (Jer 37,6-10). Cidkijjá királyt Jeremiás nem nevezte volna »éltető leheletünknek« és »fejünk koronájának«, ahogyan JSir 4,20; 5,16-ban olvassuk. A próféta nem panaszkodott Jeruzsálem pusztulásán és a fogság bekövetkezésén, hiszen ő ezt régóta hirdette. Legfeljebb 2Krón 35,25 és Jer 8,21 téves értelmezése adhatott alkalmat arra, hogy Jeremiást gondolják szerzőnek. Valószínűbb, hogy a szerző(ket) a nép körében kell keresni. A szereztetési idő a Kr. e. 587-es időkhöz közel áll.
4. A költemények műfajai: a) Siratóének: 1,1-11.17; 2,1-10.13-17; 4,1-16. Itt a nép neve Sion leánya, Sion szűz leánya, Jeruzsálem leánya, Jeruzsálem szüzei. A költemény a város pusztulását és a nép megaláztatását úgy ábrázolja, mint az úrnő özveggyé és rabnővé válását: 1,1. b) Egyéni panaszének-motívumokat mutat: 1,9; 11-16; 18-22; 2,11.22; 3,1-19. c) Nemzeti panaszének ismerhető fel: 3,42-47; 4,17-20; 5,1-22-ben. d) A szenvedés értelméről való elmélkedést tartalmaz: 3,25-39. e) Hálaénekre emlékeztet: 3,55-62, melyben a szabadulás történetének elbeszélése, és az imameghallgatás bizonyossága található.
5. Keletkezési helye. Ahogyan a költemények szerzőjét vagy szerzőit nem tudjuk megnevezni, úgy az sem dönthető el, hogy Palesztinában vagy Babilóniában keletkeztek-e. A Kr. e. 587-ben bekövetkezett nemzeti katasztrófa emléke még friss: elpusztult a templom; vérontás, éhezés és megaláztatás érte a népet. Mindez bűnbánatra és megalázkodásra indítja a költemények íróját. Sőt arra is gondol, hogy talán van még reménység (3,29); jó csendben várni az Úr szabadítására (3,26). A könyv - már csak azért is, mert alfabetikus és alfabetizáló költeményeket tartalmaz - nem kultikus használatra, pl. a Zak 7,1kk, 8,18k-ban említett gyászistentiszteleteken történt előadásra készült. Az ábécé az olvasónak szól, nem a hallgatónak. A legtudósabb hívő emberek keresik Isten színe előtt a megoldást nemzetük sorskérdéseire.
KD
