Jeroboám

Teljes szövegű keresés

Jeroboám Két Jeroboám nevű királya is volt Izráelnek.
I. Jeroboám, az ország kettészakadása után Izráel, az É-i tíz törzs első királya (Kr. e. 931-910).
1. Származása és családja. Az efrátai Cerédából való Nebát fia. Anyja özvegyasszony volt, Cerúának hívták. A B egy feleségéről és két fiáról tudósít. Abijjá gyermekkorban meghalt (1Kir 14,1kk), Nádáb utóda lett, de csak rövid ideig uralkodott (1Kir 15,25kk).
2. Trónra jutása. Jeroboám robotosok felügyelője volt. Salamon felfigyelt rá, és az összes robotmunkák felügyelőjévé tette József házán - az É-i tíz törzs területén (1Kir 11,27; Ám 5,6; 6,6). Jeroboám a királyt szolgálta, de a néppel érzett együtt. Ez a magyarázata annak a bizalomnak, amivel József háza később felé fordult. Ahijjá próféta által Isten kijelentette neki, hogy Salamon halála után ő lesz a tíz törzs királya. Ha hűséges lesz, ugyanúgy házat épít neki, mint Dávidnak (1Kir 11,29kk). Ezek után Salamon hamarosan halálra keresteti, ezért Egyiptomba menekül. Salamon halála után hazatér, s már ő tolmácsolja az É-i tíz törzs kérését Roboámnak. Amikor Roboám a kérést elutasította, Izráel elszakadt Dávid házától, és Jeroboámot választotta királyává (1Kir 12,19kk). Jeroboám, Satihoz és Dávidhoz hasonlóan, karizmatikus módon lett Izráel királya: Isten elhívását követte a nép választása. Az izráeli királyságnak ez a karizmatikus jellege végig megmaradt, legalábbis annyiban, hogy az egymást váltogató dinasztiák alapítóit Isten hívta el prófétái által.
3. Királyi székhelye. Királyi székhelyül Sikemet választotta. Sikemből előbb Pénuélbe, majd Tircába helyezte át (1Kir 14,17). A B a változtatások okáról nem tudósít. Valószínűleg biztonsági okai voltak. Egyiptomi források szerint Sisák hadjárata Izráelre is kiterjedt (1Kir 14,21kk). Tirca félreesőbb helyen feküdt és védhetőbb volt.
4. Valláspolitikája. Vallásilag is függetleníteni akarta Izráelt Jeruzsálemtől (1Kir 12,26kk). Öntetett két aranyborjút, az egyiket Bételben, a másikat Dánban helyezte el, az ország D-i és É-i határának a közelében. Bételt és Dánt királyi szentéllyé építette ki, az áldozóhalmokon templomokat építtetett (1Kir 12,29.31). A lévitákat és az ároni papokat elűzte (2Krón 11,13k). Jeroboám bárkit beiktatott papnak, aki erre vállalkozott, s egy bikát vagy hét kost áldozatul vitt (1Kir 12,31; 13,33; 2Krón 13,9). Ő maga is áldozott (1Kir 13,1). A sátrak ünnepét egy hónappal későbbre tette (1Kir 12,32k). Ezekkel az intézkedésekkel bűnbe sodorta Izráelt. Amivel - emberi bölcsesség szerint - meg akarta tartani, azzal veszítette el. Lehetséges, hogy Jeroboám és népe Jahve jelképének, zsámolyának, trónjának tekintette a két aranyborjút, de az Úr más isteneknek, öntött bálványoknak tekintette őket (1Kir 14,9; Hós 8,4kk). Bételből (Isten háza) így lett Bét-Áven (bűn háza - Hós 4,8; 10,5). Jeroboám bűnétől Izráel egyetlen királya sem szakadt el. S mert nem támadt egy új Mózes, aki az aranyborjúkat összetörte volna (2Móz 32,19kk), ezért később Isten semmisítette meg őket az országgal együtt (2Kir 17,22k).
5. Izráel és Júda kapcsolata. Roboám hadat akart indítani, hogy visszaszerezze Izráelt, de Isten szavára elállt tervétől (1Kir 12,21kk). Csupán a kedvezőbb határok kialakításáért folytak csatározások (1Kir 14,30; 2Krón 12,15). Nagy összecsapásra Roboám utóda, Abijja és Jeroboám között került sor. Júda nagy győzelmet aratott, több várost elvett Izráeltől (2Krón 13). Jeroboám nem sokkal e vereség után meghalt (2Krón 13,30).
6. Külpolitikai következmények. A perszonálunió megszűnésével mindkét ország csak veszteségeket könyvelhetett el. A dávidi-salamoni birodalom összeomlott. Izráel elveszítette az arám-szír provinciát ÉK-en. Damaszkusz kivívta függetlenségét, és igényt támasztott mindazokra a területekre, amelyeket Dávid meghódított. Edóm már Salamon alatt önállósult. Lassan az ammóniak is függetlenítették magukat. Móáb eleinte még fizette az adót, de csak az alkalomra várt, hogy elszakadjon. A nagy birodalomból két kis állam lett, amelyeknek a feltörő új erőkkel szemben lassan a puszta létükért kellett küzdeni.
II. Jeroboám. Jóás fia és utóda volt Izráel trónján, a Jéhú dinasztia 4. uralkodója (Kr. e. 783-752).
1. Izráel virágkora. II. Jeroboám hosszú uralkodása idején Izráel virágkorát élte. Izráel és Júda között béke volt. Asszíria megismétlődő hadjárataival felmorzsolta Arám erejét. Ez tette lehetővé Jóás hódításait is. II. Jeroboám megkoronázta apja művét: országa É-i határait a salamoni határokig terjesztette ki (2Kir 14,25.28). Izráel és Júda területe ebben az időben csaknem elérte a dávidi-salamoni birodalom kiterjedését. Virágzott a kereskedelem. A vámok, az áruk szabad forgalma, s az adók révén ömlött a gazdagság mindkét országba, és salamoni jólét köszöntött be.
2. Izráel nagy romlása. A felvirágzás, a nagy jólét nagy vallási és társadalmi romlást takart. E bajokat kíméletlen őszinteséggel tárta fel a kor nagy prófétája, Ámós, és fiatalabb kortársa, Hóseás. Jeroboámnak, a Nebát fiának bűnéből nem tértek meg. A jólétet nem az Úrnak, hanem a Baaloknak tulajdonították (Hós 2,7). A názírokat borral itatták, a prófétáknak megtiltották, hogy prófétáljanak (Ám 2,12; 7,10kk). Bétel Bét-Ávenné lett (Hós 4,8), a papság pedig rablóbandává (Hós 6,9). Az istentisztelet úgy megromlott, hogy Isten rá sem tudott nézni (Ám 4,4k; 5,21kk). A vallási hanyatlással együtt járt a társadalmi romlás, a szociális igazságtalanságok eláradása. A vezetők, gazdagok dőzsöltek. Gyűlölték, aki szót mert emelni (Ám 5,10), elnyomták a szegényeket, sanyargatták az igazakat, erőszak, csalás, hazugság volt mindenfelé (Ám 5,12; 3,10; 8,4kk).
3. Isten figyelmeztetése. Isten természeti csapásokkal (Ám 4,7kk) és prófétai szó által figyelmeztette Izráelt. Világosan meghirdette, hogy ez az utolsó kegyelmi idő. Ha nem térnek meg, nem bocsát meg többé. Jön a megsemmisítő ítélet. A várt Úr napja a harag napja lesz (Ám 5,18kk; 4,12). Jeroboám még békességben halt meg (2Kir 14,29), de halála után negyedszázaddal Izráel elpusztult.
NA

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages