Jóakarat
Jóakarat A h. rácón és a g. eudokia szavak jelentése adható vissza a jóakarattal. Az ÚF-ban a legtöbb esetben kegyelemnek van fordítva.
1. Az eredeti szövegek főleg Isten jóakaratáról beszélnek. Bizton számíthat erre minden teremtmény (Zsolt 145,16), elsőrenden mégis a választottak részesednek benne (5Móz 33,23; Zsolt 51,20, 89,18; 106,4; Ézs 60,10). Népe körén belül azoké Isten egész életen át tartó jóakarata (Zsolt 30,6), akik erkölcsi feddhetetlenségben (Péld 11,1.20; 12,2; 12,22) és buzgó kegyességben (Péld 15,8; Ézs 60,10; Mal 2,13) élnek. Az ilyeneket oltalmával veszi körül (Zsolt 5,13), irgalma részeseivé teszi (Ézs 60,10), hatalmas hegyre állítja (Zsolt 30,8), előmenetelt ad nekik (Zsolt 89,18). Az isteni jóakarat csodás ajándéka az a békesség, ami Krisztus által lett valósággá a földön. Születésekor az angyali sereg a jóakarat embereinek hirdet békességet a földön (Lk 2,14). Mindenek betetőzéseként a jóakarat a királyságot, az Isten országát ajándékozza (Lk 12,32).
A választottak életéből a fentiek miatt sem hiányozhat a jóakaratért való imádkozás (Zsolt 51,20; 77,8; 106,4).
2. Emberek egymáshoz való viszonyában is lehet meghatározó a jóakarat. Istennek legalábbis az az igénye, hogy az ember a társa iránt jóakarattal legyen (Péld 14,9; Tit 1,8; Róm 15,26). Sajnos e vonatkozásban az a gyakoribb, amit Jónátán tapasztalt: hogy Saul nincs jóakarattal Dávid iránt (1Sám 20,12kk). De biztatást jelenthet, hogy mindig vannak hasonlók a Pál által említettekhez, akik »jóakaratból hirdetik a Krisztust«, munkálják mások üdvösségét (Fil 1,15).
