Jób könyve
Jób könyve 1. A h. kánonban az Iratok közt foglal helyet, a keresztyén bibliafordításokban a tanítói-költői könyvek élén áll, a B-tudomány a bölcsességirodalomba sorolja. Sok műfaj felhasználásával egységes egészben tárgyalja témáját.
2. Szereztetési ideje vitatott. Tartják a legrégebbi és a legfiatalabb ÓSZ-i könyvnek. Valószínűleg később keletkezett, mint a Péld, annak esetleg egyoldalúan érthető mondásait a maga egységességével kiegészíti. A benne földolgozott anyag viszont ősrégi. Ez 14,14.20 tanúsága szerint Jób alakja Nóéval és Dániellel együtt Izráel gondolkodásának közkincse volt. A Jób-ben ábrázolt világ a pátriarchák korára emlékeztet. Maga mutatja be az áldozatot, nincs szó papságról vagy központi szentélyről (1,5; 42,8). Gazdagsága juh, teve, ökör és szamár (1,3; 42,12 vö. 1Móz 12,16). A káldeusok még portyázó nomád nép (1,17). A Jób 42,11-ben említett pénznem (köszitáh) ezenkívül csak az 1Móz 33,19-ben és az arra hivatkozó Józs 24,32-ben szerepel. Ilyen vonás még Jób hosszú élete (42,6). Izráel pátriarchái között a B nem említi, azok zárt egységébe nem helyezhető el (Ábrahám-Izsák-Jákób, utána már az egyiptomi tartózkodás). Ebből következtethetünk arra, hogy a Jóbról szóló hagyományt egy késői - talán fogság utáni - író dolgozta föl a jelenlegi könyvbe.
3. Írója ismeretlen. Korának tudományos színvonalán álló, nagy művész. Olyan sumér, akkád, egyiptomi irodalmi alkotások maradtak ránk, amelyek formájukban vagy a földolgozott témában rokonok a Jób könyvével. Természetesen azok kicsengése, megoldása alapvetően különbözik emezétől. Nem tudjuk, mennyit ismert azok közül, de benne állt egy irodalmi hagyományban és ennek »nyelvén« mondta el sajátos mondanivalóját. Kitekint a világ sok jelenségére, művészien földolgozza (különösen Jób 38-40).
4. A könyv szerkezete: Prózai kerettörténetbe ((1-2; 42,7-17) foglalt drámai költemény (3,1-42,6). A két rész egymásra vonatkozik, együtt adja meg a könyv mondanivalóját.
A drámai részben Jób és barátai felváltva szólnak. A gondolat nem úgy halad előre, hogy az egyik fél csak helyeset, a másik csak helytelent mond, hanem mindegyik közöl valami önmagában megállót is. Sokszor nem is egymásnak felelnek, hanem monológokat folytatnak. Közben elhangzik panaszének, himnusz, eszmefuttatás, gúnydal. Ez a rész az Úr megjelenésével és beszédével végződik.
5. Tartalma: Jób istenfélő és feddhetetlen, szép családja van és gazdag. Az Úr kedvét leli benne. A mennyei tanácsban a Sátán azt mondja, hogy Jób csak azért ilyen, mert Isten megáldotta. Ha Isten elvenné a gazdagságát, akkor Jób káromolná őt. Az Úr megengedi a Sátánnak, hogy elvegye Jóbnak mindenét. Jób elveszti gazdagságát és családját, de továbbra is istenfélő marad. Másodszorra Jób elveszíti egészségét is, felesége istenkáromlásra biztatja, de ő továbbra sem vétkezik. A baj hallatára meglátogatják barátai: Elifáz, Bildád és Cófár (1-2).
A következő szakaszban (3-31.) Jób panaszkodik és ártatlanságát hangoztatja, barátai pedig azt bizonygatják, hogy bűne miatt érte a csapás. Jób kifakadásai egyre keserűbbé válnak, végül vádolja Istent és azt kívánja: jelenjen meg és nyíltan vádolja meg, ha bűnös.
Föllép egy újabb szereplő, Elihú, aki összefoglalja és továbbviszi a barátok gondolatmenetét. Fölszólítja Jóbot a bűnbánatra (32-37.).
Végül viharban megjelenik maga az Úr. Rámutat a teremtésben megnyilatkozó bölcsességére és hatalmára. Ezért nincs joga senkinek kérdőre vonni őt. Jób bűnbánatot tart (38,1-42,6).
Isten végül igazat ad a barátok ellen Jóbnak. Jób visszakapja családját, kétszeresen kapja vissza gazdagságát. Meglátta leszármazottait negyedízig, öregen halt meg, az élettel betelten (42,7-17).
6. A könyv üzenete a szenvedésről szól. Ennek gondolata végigvonul az egész B-án. A bűnt büntetés követi, tehát szenvedés. Pogány elképzelés, hogy az áldáshoz elég a kultusz helyes végrehajtása. A Péld rövid mondásai, szükségképpen leegyszerűsítve, több helyen elmondják az egyénre nézve, hogy az igaznak jól megy dolga, a gonosznak meg rosszul.
Végig jelen van az ÓSZ-ben az igaz szenvedésének kérdése is. A Péld sem vádolható egyoldalúsággal (vö. Péld 15,16; 18,23). Ártatlanul halt meg Ábel, Nábót, a hettita Uriás, szenvedett a prófétaságért Jeremiás - vetik föl a próféták (Jer 12,1k; Mal 3,14k), a Zsolt 73 stb.
Az ártatlan szenvedésének problémájával néz szembe a Jób könyve. a) Igenis szenvedhet az ártatlan. Nem igaz tehát az a visszakövetkeztetés, hogy aki szenved, annak bűnösnek is kell lennie. Ezért fontos a kerettörténetből megtudnunk, hogy Jób valóban feddhetetlen. b) Isten a teremtő jogán bocsáthat szenvedést az emberre anélkül, hogy köteles volna megindokolni, miért teszi (38-41.). c) Isten cselekvésének megvan az oka, ha az ember nem is tudja. Az Úr záróbeszédében sem árulja el Jóbnak, hogy miért szenvedett. Az olvasó viszont tudja ezt a mennyei előjátékból. Hasonló helyzetben, vagyis ha szenved, biztos lehet felőle: ha nem is tudja meg szenvedése okát, Isten tanácsában megvan az ok. d) Isten helyreállítja a rendet. A befejezés mondja el, hogy Isten hosszabb távon valamikor kárpótol. Itt a befejezés túlmutat önmagán. Hiszen a probléma fölvetésében az is benne van, hogy ez esetleg a halálig sem történik meg (Jób 7,6 vö. Zsolt 73,4). »Azon a napon, melyet elhozok«, mondja Mal 3,16k. e) Az eddigiekből következik, hogyan nevel a helyes magatartásra a könyv. A szenvedésben tűrve, Isten akaratában megnyugodva, benne változatlanul bízva tudjuk: ekkor sem hagyott el.
7. További témák: a) Jób barátai először együttérző hallgatással fejezik ki részvétüket. Jób először nem vétkezik szájával (2,10). Tulajdonképpen a rosszul sikerült lelkigondozás hajszolja bele olyan kifakadásokba, amiket meg kell bánnia Isten megjelenésekor. Ugyanezt nem érte el a feleség késztetése! b) Egyik szereplő sem vonja kétségbe, hogy a szenvedés Istentől jön. A politeista környezetre vagy a dualizmus lehetőségére gondolva ismerjük föl ennek lelkigondozói jelentőségét. A Sátán mellékszereplő, eszköz, nem a gonosz princípiuma. c) Senki sem tiszta Isten előtt (15,14-16). Az elutasított tévedés mindössze abban van, hogy ez nem magyarázza meg: miért éppen Jób szenved. d) A bölcsességirodalom a jelenség, a természet világában igyekszik összefüggéseket, rendet találni. Ezért kedves témája a teremtés, a Teremtő (Péld 8; 20,12; 22,2 stb.). Panaszaiban Jób azt is felhozza, hogy Isten a teremtője, mégis elhagyja (10,3.8-11), másrészt a barátok Jób ellen Istennek a természetfeletti hatalmára rámutatva érvelnek (11,7-9; 38,2kk). Amikor az Úr végül Jób kihívására felel, nem tesz egyebet, mint felmutatja teremtő hatalmát. e) Az ember szédülve áll meg saját teljesítménye előtt (28kk). Ez a hatalmas teljesítményre képes ember azonban nem tudja megtalálni a bölcsességet, mert az egyedül Isten ajándéka (vö. 38-39.).
CP
