Jójákim
Jójákim H. jöhójákím, jelentése: »Jahve tart fenn«, »Jahve éltet«.
1. Júda királya 609-598. Jósiás király fia. Az uralkodásban közvetlen elődje testvére, Jóáház volt. Anyja neve Zebuddá, Pedájá leánya Rúmából. Eredeti neve Eljákím (h. 'eljákím), aminek jelentése : »Isten tart fenn«, »Isten éltet«. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni.
Életének forrásai: 2Kir 23,34-24,7; 2Krón 36,4-8; valamint Jer utalásai.
Nékó fáraó tette királlyá, testvére, Jóáház helyett. Az asszír nagyhatalom már trónralépte előtt összeomlik. Egyiptom megerősödik, különösen érvényesül a szomszédos Júdában. Nékó változtatta meg nevét Eljákímról Jójákimra. A névadással azt juttatta kifejezésre, hogy tulajdonának, vazallusának tekinti Jójákimot. Az új név megválasztása fogás volt a fáraó részéről. A név jelentését meghagyta, csak első elemét, az általános »Isten« szót változtatta Izráel Istenének nevére. Ezzel bizonyára megnyugtatni igyekezett az ország, elsősorban a Jahvéhoz hű elemek közvéleményét.
Jójákim behajtotta és kifizette azt a száz talentum ezüstből és egy talentum aranyból álló hadisarcot, amelyet Nékó vetett ki az országra.
Közben Babilon megerősödött, királya Nebukadneccar visszaszorítja az egyiptomiakat és Jójákim őt szolgálja három évig. Később föllázad ellene, aminek büntetéséül káldeus és arám, továbbá móábi és ammóni rablócsapatok törnek az országra. Végül (talán újabb lázadás után) fölvonul maga Nebukadneccar király (csak a 2Krón említi) és kirabolja a templomot.
2Kir szerint halála békés: Pihenni tért őseihez. A 2Krón szerint Nebukadneccar megbilincselve vitte Babilonba, haláláról, temetéséről nem szól. Jeremiás próféciája szerint nem kap tisztességes temetést (Jer 22,18k). A három adat valószínű összhangba hozatala: látva katasztrofális Babilon-ellenes politikáját, az ellenzék megbilincseli, hogy kiszolgáltassák Nebukadneccarnak, majd meggyilkolják. Beteljesedik Jeremiás jövendölése. Jeruzsálem eleste, a kirablás és fogságravitel pedig három hónappal később, Jójákin uralkodása végén következik be, amit a 2Krón 36,10 is megerősít.
Azt tette, amit rossznak tart az Úr (2Kir, 2Krón). Halálra kerestette Urijjá prófétát, majd amikor az Egyiptomba menekült, onnan is elhozatta és megölette (Jer 26,20-23). Amikor Jeremiás összegyűjtött beszédeit fölolvassák neki, minden három-négy tekercs fölolvasása után levágja azt és tűzbe dobja, hiába kérlelik tanácsosai, hogy ne tegye. A végén parancsot ad Bárúk és Jeremiás elfogására (Jer 36,20-27).
2. Jésúának, a fogság utáni első főpapnak a fia, Jócádák unokája, Eljásib főpapnak az apja, maga is főpap. Neve éppúgy kormeghatározó Nehémiás helytartó neve mellett, mint apjáé Zerubbábel helytartóé mellett (Neh 12,10.26; vö. Hag 1,1).
CP
