Jónátán
Jónátán H. jöhónátán ill. jónátán, jelentése: »Jahve adta«. Az ÓSZ idején kedvelt és elterjedt név volt. Közülük az ismertebbek a következők:
1. A lévita Manassé fiának, Gérsómnak a fia (Bír 18,30). Amikor Dán törzse új lakóhelyet keresett magának, hatszáz felfegyverzett emberrel megérkeztek Míká házához. Öten bementek Míká házába és magukhoz vették Míká házibálványát. A kérdezősködő papnak azt mondták: »Gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk! Mi jobb neked: ha egy ember házának vagy a papja, vagy ha Izráelben egy egész törzsnek vagy nemzetségnek vagy a papja?« A pap megnyugodott és beállt a nép közé. Aztán rajtaütöttek Lajis városán, a lakosait kardélre hányták, a várost felperzselték és megalapították Dán városát. Itt állították fel maguknak a faragott bálványt és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán meg az ő fiai lettek Dán törzsének a papjai, egészen az ország népének a fogságra viteléig (Bír 18,11-26).
2. Saul király legidősebb fia, az ÓSZ egyik legnemesebb alakja. Bátor harcos volt, aki csatában legyőzte a filiszteusokat (1Sám 13-14). Ez a bátor hőstette azonban Saul király meggondolatlan esküje következtében csaknem az életébe került (1Sám 14,24-28; 36-45). A nép mentette meg a haláltól. Miután Dávid legyőzte a Góliátot, Jónátán úgy megszerette őt, mint önmagát és szövetséget kötöttek (1Sám 18,1-4). Mint hű és önzetlen barát, apjával is szembeszállt Dávid érdekében, és megvédte őt Saul haragjával szemben több ízben is (1Sám 19,1kk; 20; 23,16kk). Közbenjárása azonban sokáig nem segített, végül maga is azt a tanácsot adja Dávidnak, hogy meneküljön. Barátságuk legszebb története, amikor Jónátán látja, hogy apja érzései megfordíthatatlanok Dávid iránt, három nyilat lő ki figyelmeztetésül, amiből Dávid megtudja, hogy menekülnie kell. Megható búcsút vesznek (1Sám 20). Utoljára Zíf pusztájában találkoznak, ahová elment Jónátán Dávid után, hogy megerősítse Istenbe vetett bizalmát. Ekkor azzal biztatja: »Te leszel Izráel királya én pedig a második ember leszek melletted« (1Sám 23,14-18).
Ezt azonban már nem érte meg. Atyjával és testvéreivel együtt ő is elesett a filiszteusok ellen vívott szerencsétlen gilbóa-hegyi csatában. Súlyosan megsebesített apja a kardjába dőlt. (1Sám 31). Holttestüket a filiszteusok kiakasztották Bétseán várfalára. Jábés-Gileád lakói azonban éjjel elhozták a holttesteket és eltemették Jábesban egy tamariszkuszfa alatt. Mikor Dávid meghallotta barátja halálhírét, gyászénekben siratta meg, amely a 2Sám 1,17-27-ben olvasható. Később Dávid elhozatta Saulnak és Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileádból és eltemette Benjámin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába (2Sám 21,12-14). Jónátán iránt érzett háláját aztán Jónátán sánta fiával, Mefibósettel szemben igyekezett leróni (2Sám 4,4), akivel király korában igen nagylelkűen viselkedett (2Sám 9).
3. Dávid király idejében Jónátánnak hívták Ebjátár főpap fiát (2Sám 15,27.36), aki segített apjának visszavinni az Isten ládáját Jeruzsálembe. Később kalandos körülmények között, élete kockáztatásával végzett el egy küldönci szolgálatot, amikor társával, Ahimaaccal, Cádók főpap fiával hírül vitték Dávidnak Absolon lázadási tervét (2Sám 17,17-21). Végül ő viszi meg Adónijjának is a rossz hírt, hogy Dávid nem őt, hanem Salamont tette királlyá (1Kir 1,41kk).
4. Jónátán volt Dávid unokaöccse, aki a Gátnál kitört harcban tüntette ki magát. Volt ugyanis ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ez a refáiak leszármazottja gyalázta Izráelt, »de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia« (2Sám 21,20kk; 1Krón 20,6k).
5. Dávid kiváló vitézei felsorolásában olvasható Jónátán, Jásén fia (2Sám 23,32). Némelyek szerint azonos vele a harári Jónátán, Ságé fia, mivel ő is a Dávid vitézei felsorolásában szerepel (1Krón 11,34).
6. Káléb leszármazottai között szerepel Jónátán, Jádá fia. Semmi közelebbit nem tudunk róla (1Krón 2,32k).
7. Jehonátán, Uzzijjáhú fia volt Dávid idejében a mezők, városok, falvak és őrtornyok raktárainak a gondnoka. Tehát egyike volt Dávid vagyonkezelőinek (1Krón 27,25).
8. Jónátánnak hívták Dávid nagybátyját is, aki »tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember« (1Krón 27,32).
9. Jósáfát király uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, hogy tanítsanak Júda városaiban. Léviták is voltak közöttük, ezek közül az,egyiket Jehonátánnak hívták. Náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet (2Krón 17,8).
10. Ebed, Jónátán fia ötven férfi kíséretében tért haza Babilonból Ezsdrással egy időben (Ezsd 8,6).
11. Jónátán, Aszáél fia egyike volt azoknak, akik nem értettek egyet Ezsdrás javaslatával, hogy a fogságból visszatértek bocsássák el az idegen asszonyokat (Ezsd 10,15).
12. Jónátán volt Jójáda fia, Eljásib unokája. Neve a fogságból hazatért papok névsorában szerepel. Nagyapja, Eljásib volt a főpap Jeruzsálem falainak az újjáépítésekor (Neh 12,11).
13. A fogságból hazatértek számbavételekor Jónátánnak hívtak egy papi családfőt, Jójákim főpap idejében. Melikúéban lakhatott (Neh 12,14).
14. De a fogságból való visszatérés után, Jójákim idejében, amikor számbaveszik a papi családokat, így hívtak egy másik papi családfőt is, aki viszont valószínűleg Semajáéban lakott (Neh 12,18).
15. Zekarjának, egy fogság után élt lévitának az apja (Neh 12,35).
16. Cidkijjá király kancellárja. Amikor a káldeusok hadserege elvonult Jeruzsálem alól, Jeremiás el akart menni Benjámin földjére, hogy átvegye a birtokát. A város kapujánál azonban Jirijjá, az őrség parancsnoka azzal a gyanúval, hogy a káldeusokhoz akart átszökni, letartóztatta. Hiába tiltakozott Jeremiás, megverték és börtönbe vetették Jónátán kancellár házában, mert azt használták fogháznak. Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe (Jer 37,11-16; 38,26).
17. Káréah fia, parancsnok a júdeai hadseregben, aki több társával együtt felkereste Gedaljá helytartót Micpában, hogy meghallgassák az eligazítását a káldeusokkal szemben tanúsítandó magatartásról (Jer 40,8-10).
