Jósáfát
Jósáfát Férfinév, h. formája: jöhósáfát, jelentése: »Jahve ítél«. Több személy is ismert az ÓSZ-ben ezen a néven.
1. Ahilúd fia, királyi főtanácsadó Dávid és Salamon alatt (2Sám 8,16; 20,24; 1Kir 4,3; 1Krón 18,15).
2. Egyike a harsonázó papoknak, akik kísérték a szövetség ládáját Jeruzsálembe (1Krón 15,24).
3. Páruáh fia; a kormányzó tisztviselők között van Salamon idejében (1Kir 4,17).
4. A Mitniből való, Dávid egyik kiváló vitéze (1Krón 11,43).
5. A legjelentősebb, Júda legkiválóbb királya. 25 éves korában lépett trónra, apja, Ászá után, és 25 évig uralkodott (Kr. e. 873-849). Anyja neve Azubá volt (1Kir 22,41).
Nagy érdeme, hogy az ország kettészakadása óta folyó háborút megszüntette Júda és Izráel között (1Kir 22,45). Fia házasságával is erősítette a két ország közötti kapcsolatot (2Kir 8,16.18). Szövetségre lépett és együtt harcolt Izráellel a közös ellenség ellen (1Kir 22,1kk; 2Kir 3,7kk). Ha nem is volt mindig sikeres a háborúja, Júdát naggyá és erőssé tette, a környező népek adófizetőivé lettek. Erős hadsereget szervezett, a városokat megerősítette, várakat és raktárvárosokat épített (2Krón 17). Ezeket a városokat fiainak adta (2Krón 21,2-3). A kereskedelmet is fel akarta lendíteni hajók építésével, de ez a vállalkozása nem járt sikerrel (1Kir 22,48k; vö. 2Krón 21,2-3).
Uralkodását ezzel az ÓSZ-ben legnagyobb elismerést jelentő mondattal foglalja össze 1Kir 22,43b: »Azt tette, amit helyesnek tart az Úr«. Részletes tudósítást olvasunk a Rámót-Gileád visszafoglalásáért folyó harcáról. Jósáfát ösztönzi Izráel királyát, hogy mielőtt harcra indulnának, kérdezze meg az Urat. Meg is kérdezte a körülötte levő prófétákat, majd Jósáfát újabb ösztönzésére Mikájéhú prófétát is, aki meg merte mondani, hogy nem az Úrtól való ez a háború. Nem is jártak sikerrel, sőt meghalt abban az azt elindító Izráel királya (1Kir 22; és par 2Krón 18). A móábiakkal és az ammóniakkal szemben azonban győztes háborút vívott; az Úr szabadulást adott neki ezektől az ellenségektől anélkül, hogy ő maga harcolt volna velük. E nagy győzelem után Jósáfát vezetésével az egész nép áldotta az Urat (2Krón 20).
Az istentiszteletet és erkölcsi életet megtisztította. Az áldozóhalmokat és szent fákat eltávolította Júdából (2Krón 17,6), bár 1Kir 22,44 szerint ezek nem szűntek meg teljesen, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett azokon. A bálványimádással kapcsolatos paráznaságot megszüntette, a férfi paráznákat kisöpörte (1Kir 22,47). A nép tanítására megfelelő embereket küldött ki »az Úr törvénykönyvével« (2Krón 17,7-9). Bírákat nevezett ki, hogy »az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel« ítélkezzenek (2Krón 19,5-11). Fontos döntései előtt megkérdezte az Urat a próféták által (1Kir 22,5; 2Kir 3,11; 2Krón 20,3kk). A következő nemzedék is úgy emlegette őt, mint »aki tiszta szívvel kereste az Urat« (2Krón 22,9).
BGy
