Jótám
Jótám Személynév: h. jótám, jelentése: »Jahve becsületesnek mutatkozott«, vagy: »Jahve tökéletes«.
1. Jerubbaalnak, azaz Gedeon bírának a legkisebb fia. Testvérei közül egyedül csak ő menekül meg, amikor a királyságra törő Abimelek Ofrában szörnyű vérfürdőt rendezett (Bír 9,1-6). Amikor hírül adják neki, hogy Sikem lakói királlyá tették Abimeleket a sikemi tölgyfánál, az emlékoszlop mellett elmond Sikem polgárainak egy mesét a királyt választó fákról. Eszerint az igazán értékes fák (az olajfa, fügefa és szőlő) nem fogadják el az ajánlatot, mert a hasznot hajtó gyümölcstermés helyett nem kívánnak »hajladozni a fák fölött«. Mivel nem akad a hasznos és tiszteletre méltó fák között egy sem, amelyik elvállalná a királyságot, a leghitványabbat kérik föl a fák a királyi tiszt elvállalására. A haszontalan tüskebokrot nem kell hosszan unszolni, hisz az igen is hajlandó trónra ülni. A tüskebokor királysága azonban roppant veszedelmet jelent a fákra. Száraz bozótja könnyen lángra gyullad és fölperzseli még a leghatalmasabb fákat is (libánoni cédrus). A tüskebokor királyi gesztusa: »jertek, húzódjatok árnyékomba« nem más, mint nevetséges, sőt egyenesen szánalmas kérkedés. Jótám a tanmeséhez magyarázatot is fűz, melyben leleplezi a sikemiek előtt, mily veszedelmes dolgot műveltek, amikor Abimeleket királlyá tették. Ezután pedig futva menekült Beérbe (Bír 9,7-21). Jótám prófétai ihletésű szavai, melyeket Abimelek és Sikem lakói ellen mond, a későbbiek során maradéktalanul beteljesednek (Bír 9,22kk; 55kk).
2. Uzzijjának, Júda királyának fia és egyben közvetlen utóda a királyi trónon (Kr. e. 740-735). Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya (2Kir 15,32-38; 2Krón 27). Mind a 2Kir 15,33, mind pedig a 2Krón 27,1 tizenhat esztendőben állapítja meg uralkodása éveinek számát vagyis mindkét adatközlés beszámítja uralkodása éveibe azt az időt is, amikot Jótám apja betegsége (poklosság) idején helyettesként uralkodott (2Krón 26,21). A B uralkodói tevékenységét a következő szavakkal jellemzi: »Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette« (2Kir 15,34). A nép azonban továbbra is romlott volt, és ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon.
Az Ézs 2,7k-ből arra lehet következtetni, hogy az ország viszonylagos jólétben él, miközben megfeledkezik Istenről és keze alkotásai (bálvány) előtt hódol. Amíg a 2Kir deuteronomista történetírója Jótám tevékenységéből csupán a templom felső kapujának megépítését, vagyis ezt a nem különösebben nagy vállalkozást említi, addig a 2Krón történetírója nem feledkezik meg Jótám igen jelentős polgári és katonai intézkedéseiről sem, melyekkel fokozta Jeruzsálem és Júda biztonságát. Sokat épített a várhegy kőfalán, Júda hegyvidékén városokat épített ki, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat épített (2Krón 27,3k). Győztes hadjáratot vezet az ammóniak királya ellen és nagy hadisarcot vet ki rájuk: »Az ammóniak abban az esztendőben (a vereség esztendeje) száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát és tízezer kór árpát fizettek neki. Ugyanannyit küldtek neki az ammóniak a második és a harmadik évben is« (2Krón 27,5). A B e győzelmet Jótám istenfélelmével hozza összefüggésbe (2Krón 27,6). A szír-efraimita háborút már nem éri meg (2Kir 15,37). Negyvenegy éves korában elhunyt, s ősei mellé temették Jeruzsálemben. Utána a fia, Áház lett a király (2Krón 27,8k).
3. Johdaj fia (1Krón 2,47).
DJ
