Józan
Józan Amíg az ÓSZ-ben nincs szabatos szakkifejezés e fogalom jelölésére, addig az ÚSZ-nek több szava is van rá (g. egkráteia, nesztisz, szophroszüné).
Eredeti értelme szerint ételtől és italtól való tartózkodást jelent (vö. Dán 6,19; Mt 15,32; Mk 8,3).
A részegség elítélendő szenvedély (Ézs 5,11), a kijózanodás pedig mámoros álomból való ébredés (Péld 23,35). A bálványimádás kísérőjelensége az ittasság (Ám 2,8; Hós 4,11), Isten népének pedig sohasem volt megengedve az alkoholos mámor, sőt Isten a magát neki szentelőtől teljes absztinenciát kívánt (4Móz 6,3; Ef 5,18).
Átvitt értelemben szenvedélyektől, túlzásoktól, szertelen fantaziálásoktól, rajongástól való mentességet, helyes valóságérzéket jelent (2Tim 4,5; 1Pt 1,13; 4,7).
Az ÚSZ szerint a józanság egyfajta belső minőség, etikai magatartás; a Krisztusban kinyilatkoztatott valóság fel- és elismerése, s az abból fakadó konzekvenciák vállalása. A józanság előfeltétele a bűn elleni küzdelemnek (1Kor 15,34; 1Pt 5,8), a különleges gyülekezeti szolgálatra való elhívásnak (1Tim 3,2.11; Tit 1,8), valamint állandó jellemzője a »nappal fiai« viselkedésének (1Thessz 5,5kk).
Végső soron a józan cselekvés lényege, indítéka, valamint az arra való készség csak a hitben ragadható meg (Róm 12,3).
