József
József H. jószéf; jelentése: »tegyen hozzá, szaporítsa (az Úr)!« (1Móz 30,24). A B-ban többen viselték ezt a nevet.
1. Az ősatya, Jákób 11. fia, mint a kedvesebbik feleség (Ráhel), nehezen várt elsőszülöttje (1Móz 30,22-23). Ő volt Jákób kedvence valamennyi gyermeke közül (1Móz 33,2; 37,3). Ez a kivételező szeretet a testvérekben irigységet váltott ki, ami, József árulkodása és nagyralátó álmai miatt, ádáz gyűlöletté fokozódott (1Móz 37,2-11). Egyszer elküldte őt az apja, hogy hírt hozzon testvéreiről, akik otthonuktól távol legeltettek. Ezt az alkalmat ragadták meg a testvérek arra, hogy Józseftől megszabaduljanak. Előbb azt gondolták, megölik, majd egy száraz kútba dobták, végül pedig eladták rabszolgának. Apjuknak azt mondták, vadállat tépte szét (1Móz 37,12kk). A rabszolgakereskedőktől egy Potifár nevű egyiptomi főember vásárolta meg Józsefet, aki hamar felismerte benne az Isten sokféle adományát, és ezért egyre nagyobb feladatokat bízott rá. Mikor József Potifár egész vagyonának a felügyelője volt már, szemet vetett rá urának felesége. Mivel az ifjú következetesen ellenállt a csábításnak, az asszony bosszúból bevádolta őt uránál, azt állítva, hogy József erőszakoskodni próbált vele. Potifár erre a fáraó börtönébe vetette Józsefet, de az Úr ott is vele volt (1Móz 39,21). Az ő segítségével megfejtette két fogolytársának (a fáraó pohárnokának és sütőmesterének) álmát, és ez megnyitotta számára a szabadulás útját (1Móz 40). Amikor ugyanis maga a fáraó látott álmot, és senkit sem talált, aki meg tudta volna fejteni, akkor a börtönből kiszabadult pohárnok megemlítette neki Józsefet. József - az Isten segítségével meg is fejtette a fáraó álmát: a hét kövér tehén és a hét kövér kalász hét bőven termő esztendőt jelent, az előbbieket fölfaló hét sovány tehén és hét sovány kalász pedig hét szűken termő esztendőt. A fáraó ezt hallva, egész Egyiptom élelmezési felügyelőjévé tette az alig 30 éves ifjút, és feleségül adta hozzá egy egyiptomi pap leányát, Ászenátot. József gondoskodott arról, hogy a hét bő esztendőben tartalékoljanak annyi gabonát, amennyi a hét szűk esztendőre elég lesz (1Móz 41). Mikor azután eljött az ínség ideje, József raktáraiból élelmezték Egyiptomot és a környező területek népét. Jákób is Egyiptomba küldte a fiait gabonáért. József megismerte testvéreit, és próbára tette őket. Miután bátyjai megható jelét adták idős édesapjuk és a legkisebb testvér (Benjámin) iránti szeretetüknek, József fölfedte előttük kilétét, és azzal küldte őket haza, hogy hozzák magukkal apjukat, családjukat és jószágukat, s telepedjenek le a gazdag Egyiptomban. Jákób boldogan sietett elveszettnek hitt fiához, aki a Nílus deltavidékén, Gósen földjén telepítette le családját (1Móz 42-47). Halála előtt az öreg Jákób adoptálta József két fiát (Efraimot és Manassét), és a saját fiai között osztott nekik örökséget (1Móz 48,5). Amikor Jákób meghalt, József - egyiptomi szokás szerint - bebalzsamozta, és végakaratához híven otthon, Kánaánban temette el (1Móz 50,1-14). Apjuk halála után attól féltek a testvérek, hogy József bosszút fog állni rajtuk egykori szívtelenségükért. Ő azonban megnyugtatta őket: »Ne féljetek! Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt« (1Móz 50,15kk). József száztíz éves korában halt meg. Bebalzsamozott tetemét - végakarata szerint - magukkal vitték a honfoglaló izráeliek, és Sikemben temették el (1Móz 50,24kk; 2Móz 13,19; Józs 24,32).
József története az izráeli elbeszélő művészet igazi remekműve. Míg a megelőző pátriarchatörténetek számos önálló hagyományelemből mozaikszerűen vannak összerakva, József története egyetlen, összefüggő egész. Az események egymásból következnek, és egymásba torkollanak. A lebilincselően érdekes cselekmény zökkenők nélkül, folyamatosan halad előre, s közben az emberi jellemfejlődésnek és a munkájába mindent beépítő isteni gondviselésnek hitelt érdemlő képe bontakozik ki előttünk.
József történetének minden mozzanata jól elhelyezhető az ókori Egyiptom életében, különösen a HIKSZOSZ-uralom idegenbarát korszakában (Kr. e. 18-16. szd.). Az elbeszélés egyik nagy értéke éppen a korabeli egyiptomi viszonyok korhű és előítélet-mentes ábrázolása.
2. József néven említi olykor a B az ősatya utódait: EFRAIM és MANASSÉ törzsét (5Móz 27,12; 33,13.16; 1Krón 5,2; Ez 47,13; 48,32), az É-i országrész tíz törzsét (Ez 37,16.19; Ám 6,6) és (az Egyiptomból kihozott) egész Izráelt (Zsolt 80,2; 81,6).
3. JIGÁLnak, a Kánaánba küldött kémek egyikének apja Issakár törzséből (4Móz 13,7).
4. ÁSZÁF családjához tartozó lévita, az első énekes rend vezetője Dávid korában (1Krón 25,2.9).
5. Izráeli férfi, aki EZSDRÁS felhívására elbocsátotta idegen feleségét (Ezsd 10,42).
6. Papi családfő Jójákim főpap idejében Sebanjá családjában (Neh 12,14).
7-8. Jézus két őse (Lk 3,24.30). (A Lk 3,26-ban szereplő Jószeket csak a Vulgata egyik kiadása írta át Józsefre.)
9. Jézus földi apja. Dávid király családjából származó názáreti ácsmester, aki feleségül jegyezte magának Máriát, Jézus anyját (Mt 1,18kk; 13,55; Lk 1,26-27). Még egybekelésük előtt észrevette, hogy Mária gyermeket vár. Igaz ember lévén, nem akarta megszégyeníteni (vö. 5Móz 22,23kk), hanem arra gondolt, hogy feltűnés nélkül elbocsátja. Miután azonban az Úr angyala álmában közölte vele, hogy Mária a Szentlélektől van áldott állapotban, egy percig sem habozott őt magához venni (Mt 1,18-24). Amikor Augustus császár elrendelte, hogy ki-ki a »maga városában« jelentkezzék összeírásra, József a várandós Máriával elment Názáretből Betlehembe, Dávid városába (Lk 2,1kk). Ott született meg Mária gyermeke, akit az angyal parancsa szerint Jézusnak neveztek el (Mt 1,21; Lk 2,21). Újabb, álomban kapott angyali intésnek engedelmeskedett József, amikor Jézust és anyját Egyiptomba mentette a BETLEHEMI GYERMEKGYILKOSSÁG elől, és akkor is, amikor onnan visszaköltözött velük Júdeába, majd Názáretbe (Mt 2,13-15; 19-23). Itt tanulta ki Jézus az ácsmesterséget (Mk 6,3), minden bizonnyal az apjától. József és Mária házasságából (Mt 1,24-25) több gyermek is született, akikkel Jézus együtt nevelkedett Názáretben (Mt 13,55). A kívülállók, természetesen, Jézust is József egyik fiaként ismerték (Lk 3,23; 4,22; Jn 1,45; 6,42). ALk 2,41kk szerint József évenként felment Máriával együtt Jeruzsálembe a húsvét ünnepére, s amikor Jézus 12 éves lett, őt is magukkal vitték. Mivel ettől kezdve semmit sem hallunk róla az ev-okban, föltételezhető, hogy viszonylag korán, még Jézus nyilvános föllépése előtt meghalt.
10. Jézus egyik testvére (Mt 13,55). Neve más változatban: Józsé.
11. A kis JAKAB testvére, Mária (és talán Klópás) fia (Mk 15,40.47; Jn 19,25). Neve más változatban Józsé.
12. ARIMÁTIAI JÓZSEF (Mt 27,57-60 par).
13. BARSABBÁS egyik neve (ApCsel 1,23).
14. BARNABÁS eredeti neve (ApCsel 4,36).
HJ
