József és Ászenát
József és Ászenát Hellénista zsidó missziói irat, mely Egyiptomban keletkezett, minden bizonnyal a Kr. e. 1. szd.-ban, ugyanis sem a keresztyénség hatása nem érződik rajta, sem a prozelita-keresztséggel való kapcsolatnak nincsen nyoma. Több kéziratban maradt fenn, 16 g. nyelvűben, ezenkívül számos fordításban; latin, szír, örmény, szláv nyelven.
Tartalma: József, akit a fáraó nagy méltóságra emel, és felesége, Ászenát, Ón papjának leánya, eltérően az 1Móz történeti leírásaitól, ebben az iratban allegorikus jelleget viselnek, és házasságuk is allegorikus jelentőségű. Ászenát a gyülekezet megtestesítője, ill. a zsidósághoz térő pogányok képviselője. Annak érdekében, hogy Józsefhez menjen feleségül, megtagadja Egyiptom isteneit és az igaz hitre tér. Ebben segítségére van egy angyal, aki az életnek kenyerével és a halhatatlanság kelyhével kínálja meg - Ászenát ennek hatására ébred új, lelki életre. (Egyes feltevések szerint nemcsak a pogányok megtérését kívánja ez jelenteni, hanem a zsidóságon belüli megtérést is hirdeti, vagy valamely misztériumi közösséghez való csatlakozást.)
József személye is allegorikus értelmet nyer: mennyei hírnökként említi az irat, akinek tevékenysége kultikus jelleget is visel.
A két főszereplő történetét formailag szerelmi regényként jeleníti meg ez az irat, és ebben közli a nem profán tartalmat és mondanivalót. Megfelel ez a módszer a hellénista zsidóság szokásainak és irodalmi formáinak, mely szerint az ÓSZ-i történeteket feldolgozták, kibővítették, jórészt allegorikusan értelmezték, és minden fogalom és esemény mögött mélyebb, lelki értelmet kerestek. József és Ászenát történetének is így keletkezett ez a feldolgozása.
HP
