Júda

Teljes szövegű keresés

Júda 1. H. Jöhudáh; g. Iouda. Ezt tévesen tartották egyesek Jahve-tartalmú névnek. Hasonlóképpen téves az a felfogás is, hogy a név teljesebb formája jöhud'él. Népies névmagyarázat található 1Móz 29,35-ben. Eszerint a Júda név a jádáh igéből származik, melynek jelentése: dicsér, magasztal, hálát ad. Sajnos a név eredeti jelentését nem ismerjük. Nem személynév volt, hanem Palesztina egyik területének a neve. Erről a területről nevezték el az oda települt népcsoportokat. Júda mint területnév felismerhető a következő kifejezésekben: Júda hegysége (Józs 11,21; 20,7; 21,11); Júda földje (5Móz 34,2); Júda pusztája (Bír 1,16); Júdában (1Sám 23,3); a júdai Betlehem (Bír 17,7; 19,1.2.18). A terület határait részletesen írja le Józs 15,1-12. Tudni kell azonban, hogy a 4.11.12. vers túloz: Júda határa nem ért el a Földközi-tengerig. A NY-i határt a filiszteus városállamok határozták meg. Legfeljebb csak rövid ideig érhetett a határ a tengerig, amikor Dávid legyőzte a filiszteusokat. Ezenkívül Jeruzsálem sem tartozott Júda területéhez. Bár Bír 1,8 szerint elfoglalták a várost Júda fiai, de a jebúszi őslakókat nem irtották ki egészen. Így azok továbbra is ott maradtak (Bír 1,21), sőt annyira megerősödtek, hogy Dávid csak nagy hőstettel tudta elfoglalni a várost (2Sám 5,6kk). Azelőtt Hebrón volt a legjelentősebb város Júda területén. Dávid is ott volt először király (2Sám 2,1-1; 5,1-5). Még korábban, az el-amarnai korban Betlehem volt a főváros. Hebrón, Betlehem, Beérseba és Mamré ősi istentiszteleti helyek voltak.
2. Más népcsoportok is laktak ezen a területen. Ezek később beolvadtak Júda törzsébe. Ilyenek voltak: a) Káléb törzse Hebrónban (Józs 14,6-15; 15,13-19); b) a kéniek törzse (Kain utódai), akik Mózessel is rokonságban voltak, és még Dávid idejében is saját városaikban laktak (Bír 4,11; 1Sám 27,10; 30,29); c) Otniél törzse (Bír 1,13); d) Simeon törzse, mely a Sikem városával vívott harc következtében (1Móz 34) került a D-i országrészbe, és itt felmorzsolódott (1Móz 49,5k); végül e) Jerahmeél törzse, amelynek ezen a területen városai is voltak (1Sám 27,10; 30,29). Ezek a törzsek Júda törzsével együtt hat törzs - laza törzsi szövetségben éltek egymással. A honfoglalás idején, amikor a Közép-Palesztinából D-re került törzsek szétszóródtak és felmorzsolódtak (1Móz 49,5k), sokszor veszélybe került Júda is. Erre utal 5Móz 33,7, mely könyörgést tartalmaz Júda megmaradásáért. Tény, hogy Debóra éneke (Bír 5) még nem említi Júdát, sem dicsérő, sem elítélő értelemben.
3. A ránk maradt adatok nagyobb része a királyság korából való. Idetartozik Júda születésének a története is (1Móz 29,35). Eszerint Júda Jákób és Lea negyedik fia. Ahogyan később megmagyarázza a B, hogy miért éppen Salamon került trónra Dávid után (bátyjai egymás után mind méltatlannak bizonyultak az uralkodásra), éppenúgy megmagyarázza azt is, hogy miért éppen Júda jutott vezető szerepre a törzsek között. Rúben, az elsőszülött, apja ellen vétett (1Móz 35,22; 49,3k). Lévi és Simeon Sikemben vérfürdőt rendezett (1Móz 34,25kk). Így az utánuk következő Júda került az elsőszülött helyére. Ez akkor következett be, amikor Dávid lett a király. Dávid és Salamon idején nagyszabású történelemértelmezés indult meg, amely egyúttal kulturális előrelépést is jelentett. Ez látható a Jahvista iraton, amely a teremtő Isten ígéreteinek a beteljesedését látja abban, hogy létrejött a dávidi-salamoni birodalom. Erre az időre mutat Jákób áldásának Júdáról szóló része (1Móz 49,8-12). Eszerint Júda már oroszlánként uralkodik a népek között. Ebből a szemléletből fakadhat a Bír 1,1kk-ben olvasható történet is, mely szerint a honfoglalást Júda kezdte meg. Azonban »Júda emberei« nem K felől hatoltak be Palesztina területére, hanem D-ről. Júda József történetében is vezető szerepet játszik. Ő volt az, aki Józsefet meg akarta menteni a haláltól (1Móz 37,26k), majd Benjáminért kezességet vállalt (1Móz 44,18kk). Ő volt testvérei között a szószóló. Feltűnő viszont, hogy a Salamon király udvartartásáról egy-egy hónapig gondoskodó tizenkét körzet között egyetlen olyan sincs, amely Júda területén lenne (1Kir 4,7kk).
4. Az ország kettészakadása után (Kr. e. 926) az É-i országrész tartotta meg magának az Izráel nevet. Ez korábban az egész birodalom neve volt. A D-i országrész Júda néven, önálló királyságként élt tovább. Izráelben - elvben - karizmatikus királyság volt. A királyi méltóság nem öröklődött. Kivétel ez alól a tehetséges Omri (Kr. e. 881-871; ő tette Samáriát az ország fővárosává) és Jéhú (Kr. e. 845-818). Nekik sikerült dinasztiát alapítani, bár csak további 3-3 nemzedéken keresztül. Egyébként gyakoriak voltak a trónvillongások és a királygyilkosságok. Az ország a terjeszkedő asszír birodalom hatáskörébe került. A lázadások nem segítettek, csak rontottak az ország helyzetén. Végül Kr. e. 722-ben az ország fővárosa, Samária elesett. A nép asszír fogságba került (2Kir 17,5k), ahonnan nem volt visszatérés.
5. Júdában a Dávidnak szóló isteni ígéret, az ún. Nátán-jövendölés értelmében Dávid utódai örökölték a királyságot (2Sám 7. fejezet). Bár Júda is sokat szenvedett Asszíria terjeszkedő politikája miatt (az ország már az ún. szír-efraimi háború idején elvesztette önállóságát Kr. e. 733-732-ben; később asszírellenes lázadásokba bonyolódva csodával határos módon menekült meg Kr. e. 701-ben; nemsokára a szélsőségesen asszírbarát Manassé lett a király Kr. e. 696-642), mégis egyre inkább az egész Izráel szellemi örökségét képviselte. A kegyes Jósiás király (Kr. e. 639-609) sok izráeli területet is elfoglalt, és ott is végrehajtotta azt a kultuszreformot, amelyet a deuteronomiumi törvények megtalálása után (Kr. e. 622) Júdában megvalósított. A megtalált törvénykönyv egyike volt azoknak az Izráelben keletkezett iratoknak, amelyeket Samária eleste után átmentettek Júdába. Ugyanígy az egész Izráelnek szóló ígéretek örököseinek tartották magukat a Babilóniába került foglyok is, éspedig a próféták igehirdetése alapján (Jer 13,1-11; Ez 11,1-13; 33,21-29). Ezékiel azt hirdette, hogy az otthon maradtakat további súlyos büntetés éri; a Babilóniában élő foglyok az igazi Izráel. Ha a hazatérés ígéretében nemcsak Júda részesül, hanem Izráel, sőt még Sodoma és Gomora is, ez nem a halottak feltámadását jelenti, hanem azt, hogy a hazatérés után Izráel és Sodoma területe is az országhoz fog tartozni (Ez 16,53kk; 37,15kk).
6. A hazatérés Kr. e. 539-től, a Círus-ediktumtól kezdve több csoportban ment végbe. Júda nem lett önálló kiráyság, hanem a samáriai perzsa helytartósághoz tartozott. Később függetlenné vált Samáriától, és Nehémiás személyében külön helytartót kapott (Neh 5,14). Ezt vallásos ellentétek is indokolták (samaritánusok!). Miután meghiúsultak a Dávid házából származó Zerubbábel királyságához fűződő remények, a király és a főpap közös uralkodásának a gondolata csak részben valósulhatott meg: megmaradt a vezető szerep a főpap számára (Zak 4,1-14; 6,9-15). Ezsdrás kora után, Kr. e. 400 körül a vének tanácsa kormányozta az országot, élén a főpappal.
7. Nagy Sándor már Kr. e. 332-ben meghódította Palesztinát. Utódai, az ún. diadokhoszok alatt csak rövid időre sikerült kivívni az önállóságot. Ez Kr. e. 128-ban történt, a Makkabeusok idején, de nem sokáig tartott, mert Pompeius már Kr. e. 63-ban meghódította Jeruzsálemet. Ezzel elkezdődött a római uralom. Kr. u. 70-ben Titus lerombolta Jeruzsálemet. Ezzel megszűnt Júda számára az állami élet lehetősége.
KD

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages