Júdea
Júdea G. Ioudeia. Hellenista-római megjelölése Palesztina azon részének, ahol eredetileg az ősi két D-i törzs: Júda és Benjámin letelepedett, ill. a fogság után a Jeruzsálemet körülvevő területen a hazatértek újra elhelyezkedtek. Területe történelme során többször megváltozott.
Földrajzilag három nagy tájegységre tagolódik: a Júdai és Hebróni hegyvidékre, a Seféla-alföldre és Júdea pusztájára.
Határai: É-on a Vadi dér Ballut és a Vadi Isár mentén haladt Arumanál és Jahonénál, Koreétől pedig a Vadi Faria mentén. K-en a Jordán, ill. a Holt-tenger képezte a határt, NY-on Joppétől Gázáig a Földközi-tenger volt a természetes határ. D-en a határvonal kijelölése mindig bizonytalan volt.
A Júdai hegyvidék az ország közepén végigvonuló hegység É-i része, amely egy gerincet képez. Völgyektől (vádik) megtört egyes pontjai 800-900 méterre emelkednek a tenger szintje fölé. A K-i, a Holt-tenger felőli oldala viszont a tenger szintje alatt van, sőt a tengerszint alatti 394 m-t is eléri. Jellemző adat, hogy míg Jeruzsálem 730-790 m közötti magasságban fekszik, a tőle mintegy 24 km-re ÉK-re lévő Jerikó már a tenger szintje alatt 250 m-re van. A Júdai hegység legmagasabb csúcsa, az Olajfák hegye, 818 m magas. A vízválasztónál fekszik Jeruzsálem, Bétel és Betlehem. Jeruzsálemtől É-ra, mintegy 5 km-re feküdt Gibea, Saul királyi székhelye (1Sám 10,26). Innen É-i irányban ismét 5 km-nyire volt Ráma, Sámuel városa. Itt található Jerikó is (az ÓSZ-i Jerikótól DNY-ra). Ide tartozik az AJJÁLÓN völgye, továbbá Lákis, ez az ősi kánaáni város, amely a D-i országrésznek ( JÚDA) is jelentős határmenti erőssége volt.
Hebróni hegyvidéknek nevezik a hegyvidék D-i folytatását, amely a terület É-i részén fekvő központról kapta nevét. A hegység legmagasabb pontjai 1000 m fölé emelkednek, a legmagasabb csúcs a sirat el-Balla 1027 m magas. HEBRÓN környéke termékeny terület, ezért azt ősidők óta lakták. A város közelében van MAMRÉ tölgyese és a MAKPÉLÁ barlang, ÁBRAHÁM családi sírhelye. A hegység D felé veszít magasságából és a NEGEB-síkságra ereszkedik alá.
A területet a D-i országrész pusztulása után (587) D-ről az edomiták foglalták el, akiket idumeusoknak neveztek. I. Hirkanosz (Kr. e. 135-104) meghódította ezt a területet 126 táján és lakóit körülmetélték. Jóllehet a zsidókkal a későbbiek során etnikai közösséget alkottak, mégsem számítottak mindig zsidóknak.
A hegyek NY-i lábánál terül el a SEFÉLÁ-alföld. A vidék jelentős központja Jabné, amely Jeruzsálem elpusztulása után (Kr. u. 70) a NAGYTANÁCS székhelye és a zsidó szellemi élet központja lett.
A harmadik nagy tájegység: a JÚDEA PUSZTÁJA (Mt 3,1), amely a Jordán torkolatvidékét és a Holt-tenger környékét ölelte fel.
Júdea történelme
Júdea területén már a fogság előtt is egy politkailag önálló állam, Júda szerveződött, amelynek Jeruzsálem volt a központja. A fogság után Jeruzsálem volt az a központ, amely gyűjtőhelye lett a hazatérteknek. A Jeruzsálemben és a környékén letelepedettek előbb a Samáriában székelő perzsa helytartónak alávetve, majd Nehémiás alatt (445-433) önálló satrapiaként alakították ki a Júdea néven ismert országrészt lerakva az önálló politikai élet és külön történelem alapjait. Az önállóvá válással még jobban kiéleződött és elmélyült a két országrész: Júdea és Samária között az ellentét.
A HASMONEUSOK Kr. e. 140 táján kibővítették az ország területét és Júdeához csatolták a Jordántól K-re fekvő országrészt is. Ez az állapot Kr. e. 64-ig tartott, amikor Pompeius újra leválasztotta a hozzátoldott részeket, és az ország területét Júdea-Pereára és Galileára korlátozta. Ettől kezdve Júdea római uralom alatt állott, de közigazgatásilag független volt. Pompeius elismerte II. Hirkanoszt (Kr. e. 40-37) fejedelemnek és főpapnak, s mint Róma szövetségesét meghagyta hatalmában, azonban kormányzót nevezett ki mellé az idumeus Antipater személyében. A makkabeus származású Antigonosz a pártusok segítségével Kr. e. 40-ben elfoglalta Jeruzsálemet és átvette a hatalmat (Kr. e. 40-37). A római szenátus még Kr. e. 40-ben Nagy HERÓDESt Júdea királyává nevezte ki, de csak 37-ben, Antigonoszt lefejeztetve (Kr. e. 37 - Kr. e. 4). Ő még egyszer kiterjesztette uralmát a Hasmoneusok egykori nagy birodalma határáig. Halála után Augustus császár osztotta szét birodalmát utódai között. Ennek során Júdea (Samáriával együtt) Arkhelaosz (Kr. e. 4 - Kr. u. 6) uralma alá került. Arkhelaosz száműzetése után (Kr. u. 6) újra megváltoztak az ország határai, amikor is Júdeából, Samáriával és Idumeával összekapcsolva egy prokurátor (aki Caesareában székelt) fennhatósága alatt hadi-védőövezetet alakítottak ki. Ezzel az intézkedéssel Júdea közvetlen római uralom alá került. Ez az első prokuratúra Júdeában, s Kr. u. 6-41-ig tartott. Ezt követően I. Heródes Agrippa (41-44) ügyes taktikázással újra visszaállította a heródesi birodalom határait, egyesítve uralma alatt az utódok részfejedelemségeit. Az ő uralkodása alatt halt mártírhalált Jakab apostol, és Péter is csak csoda folytán kerülte el a hasonló sorsot (ApCsel 12,1-18). A halála utáni évek (Kr. u. 44-46) Júdea második prokuratúrájának az ideje, amikor római hivatalnokok kormányozták az ország legnagyobb részét. A helytartók a zsidók iránti kíméletből Cézáreában székeltek. Itt volt a katonaság központja is, azért, hogy a római katonai jelvények ne okozzanak megbotránkozást Jeruzsálemben. Kr. u. 53-ban II. Heródes Agrippát nevezték ki királlyá (Kr. u. 53-90). Az ő uralkodása alatt következett be a ZÉLÓTÁK lázadása (Kr. u. 66-70), amelyet első ZSIDÓ HÁBORÚnak is szoktak nevezni.
A háborúban, amely kezdetben változó sikerrel folyt, TITUS Kr. u. 70-ben elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet. Ennek következtében megsemmisült a templom és megszűnt a templomi istentisztelet, megfogyatkozott az ország zsidó lakossága, megkezdődött az idegenek tömeges betelepedése. A Nagytanács Kr. u. 73-117 között Jabnéba tette át a székhelyét. A zsidó háború után Kr. u. 70 és 135 között Júdea külön római provincia lett.
132-135 között BAR-KOCHBA (»a csillag fia«) vezetése alatt újabb felkelés tört ki, amelynek nyomán Bar-Kochba királyként is uralkodott. A lázadást végül is Hadriánus császár leverte, Jeruzsálemet teljesen leromboltatta, helyére egy római várost telepített ( AELIA CAPITOLINA). A zsidó lakosságot kiirtották vagy elüldözték és törvényt hoztak, amely szerint zsidóknak Júdea, ill. Jeruzsálem területére halálbüntetés terhe mellett belépni, letelepedni tilos volt. 135-től Júdea beolvadt a Syria-Palestina provinciába és ezzel megszűnt az önállósága.
Júdea az ÚSZ-ben (Mt 2,1) mint Júda szerepel és ezalatt (Galileához viszonyítva) a »déli országrészt« értik. Az ApCsel 2,9-ben szereplő »Júdea« pedig a zsidók által lakott területeket jelenti.
SzB
